Gyerekzsivaj a Fényoázisban

Immár hatodszor lepte meg a budapestieket és a turistákat fényorgiájával a Magyar Telekom. Berkes Dóra fényfestményei és az általa összehozott zenei estek december 18-tól január 1-jéig szórakoztatták az ez idő alatt a Március 15. térre kilátogató 75 ezer embert.

Persze nemcsak modern képzőművészet iránt érdeklődő fiatalok figyelmét kívánták lekötni Berkes Dóráék, az elektronikus zene kedvelői is otthon érezhették magukat a vetítőtorony aljában berendezett melegedőben. Olyan dj-k festették alá a képeket zenéjükkel, mint Mango, a két Vida, vagy maga Berkes, dj Dork néven.

Utóbbi szilveszterkor közel tízezer ember előtt köszöntötte az újévet minimaltechno-szettjével. Ez volt egyébként a túlzás nélkül fényfesztiválnak nevezhető esemény csúcspontja, bár akadt még néhány emlékezetes pillanat: midőn a megnyitón kigyúltak fények, vagy amikor rákezdtek a Korai Ütősök didgeridoo-játékosai, és említhetjük a karácsonyi Bach-koncertet is.

A dj-pult melletti bárban a kissé talán borsos árakat remek ízek feledtették. A gulyás is megjárta, de a chilis kakaó és a forralt bor kóstolása után az ínyencek is csettintettek. Bár utóbbit, mintha túlforralták volna, így a becsípés elmaradt.

Berkes Dóra alkotásainak elemzése bizonyára túlfeszítené írásunk kereteit, de annyit meg kell hagyni: nem véletlenül adta a Fényevolúció címet az eseménynek. Akik többször megfordultak a téren, tudják, hogy napi rotációban két mű váltotta egymást, és mindkettő használt organikus és ipari jellegű mintákat, jelezve, hogyan jutottunk el a természetből az indusztriális világba.

Minden azért nem klappolhatott tökéletesen. Egyrészt csalódást keltett az időjárás, hiába hoztak a szervezők hóágyút Ausztriából, mégsem táncoltak hóemberek a téren. És a szomszédos Belvárosi Templom is kimaradt a fényárból, mert a plébános szerint a szürke falak inkább méltóak az ünnephez, mint egy modern képzőművészeti alkotás.