A tarhonyás somlói vége - könnyűzene és közszolgálat a Petőfin

Véget ért a vegyes felvágott korszaka, a Petőfi rádió júniustól szinte kizárólag a zenére koncentrál. A merész tartalmi változtatás augusztus közepétől a Magyar Rádió teljes arculatváltásával is kiegészült, bizonyítandó, hogy a közszolgálat nem feltétlenül jelent egyet az érdektelenséggel. Összeállításunkból kiderül, hogy a menedzsment szerint még mivel nem. Pénteken délután kettőtől az [origo] Venégszobájában személyesen is megkérdezhetik Such Györgytől, a Magyar Rádió elnökétől, vajon jó volt-e ez így.

A Magyar Rádió új műsorszerkezetével azt a több mint 3 millió 18 és 40 év közötti magyart szeretné megszólítani, aki eddig jóformán azt sem tudta, mi fán terem a közszolgálati rádió. A médiahatóság (ORTT) viszont úgy látja, a Petőfi Rádió új műsorstruktúrájával túllőtt a célon, legalábbis, ami a zene mennyiségét illeti - így került a közszolgálat fogalma a vita kereszttüzébe.

"Mivel úgy véljük, a 40 év alatti korosztályt nem szabad teljes mértékben kiszolgáltatni a kereskedelmi szférának, a Petőfiben a zene jutott főszerephez, őket ugyanis éppen a zenével lehet a leginkább megszólítani" - mondta az [origo] kérdésére Such György, a Magyar Rádió elnöke. "A Petőfi úgy közszolgálati, hogy olyan igényes zenéket sugároz, amelyekhez eddig nem juthatott hozzá az országos közönség" - tette hozzá.

A szocialista eszme, miszerint a nép nevelése az állami médiumok feladata, a rendszerváltást követően megdőlt, amint a megjelenő kereskedelmi rádiók és tévék villámgyorsan elszipkázták az addigi stabil közönséget. Az élesedő versenyhelyzetben egyértelművé vált: a közmédiumok akkor maradhatnak életben, ha újrafogalmazzák a közszolgálatiságról alkotott felfogásukat.

Ezt egyébként a hallgatottság adatai is igazolják: a Petőfi Rádió az elmúlt évtizedben hallgatói kétharmadát elveszítette. A Szonda Ipsos 2006 novembere és 2007 áprilisa közötti felmérése azt mutatja (az úgynevezett heti elérést figyelve), hogy a 15 évnél idősebb lakosság 17,6 százaléka hallgatta a Petőfi Rádiót, míg a Sláger Rádióra 38,3, a Danubiusra pedig 35,1 százalékuk tekert. "Kérdés, a közpénzből fenntartott médiumok vajon tudják-e szolgálni a közt, ha csak a társadalom elhanyagolható részéhez jutnak el a műsoraik" - vetette fel Tóth Benedek médiakutató.

Van, ahol nem derogál a könnyűzene

Pedig nyugaton távolról sem elképzelhetetlen a népszerű közszolgálati adó. Az osztrák ORF (Österreischischen Rundfunks) piaci részesedése több mint kétharmados, négy országos csatornája közül a Hitradio Ö3 kimondottan a fiatalokat célozza meg. Amint a neve is elárulja, egész nap könnyűzenét sugároz, rövid hírműsorokkal megszakítva.

A hollandok régóta a multikulturális változatosság mellett törnek lándzsát, náluk minden társadalmi csoportnak lehet saját "hangja". Nyitott rendszerükben bármely réteg szert tehet közszolgálati műsoridőre, a követelmény csupán annyi, hogy az államtól hivatalos státuszt kapjon, és közösségének elég tagja legyen.

A közszolgálatiság etalonjaként tisztelt BBC (British Broadcasting Corporation) már 1966-ban felismerte a megújulás szükségességét. Új koncepciója érzékenyebben reagált a hallgatói elvárásokra, azaz a népnevelés mítosza helyett a valódi igényekre koncentrált, a vegyes műsorszerkezetű csatornákat letisztult profilú rádióadókkal váltva fel. Ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy a hírszolgáltató csatornák mellett további adók születtek. Így indult el 1967-ben a könnyűzenei BBC One, majd a komolyzenei BBC Third, illetve a BBC One Extra, amely kimondottan a fekete zenékre koncentrál.