EZ Rollers: az állandóság varázsa

Meghallgattuk az EZ Rollers aktuális lemezét, a Conductort. A nálunk különösen népszerű csapat negyedik próbálkozásra sem jutott a korábbinál messzebb a vokális drumandbass terepén, még sincs hiányérzetünk.

Érdemes alaposan megrágni az EZ Rollers friss albumát, szánjunk időt a többszöri hallgatására, mert ha az együttes eddigi munkatempójából indulunk ki, egyhamar nem kerül a kezünkbe újabb darab. Tizennégy év alatt négy sorlemez - hogy ez dicséretes megfontoltságra és alaposságra, avagy körülményes teszetoszaságra vall, döntse el mindenki maga.

Az EZR sohasem volt egy trendszetter, és aligha lesz belőle az. Továbbá vélhetően kedvelői is tisztában vannak vele: az új számok szükségképpen nem lehetnek olyan bársonyosan üdék és naivan őszinték, mint a Tough At The Top és társai, mert olyat nem lehet kétszer csinálni. És mégis, hiába a többéves szünetek, ma is rengetegen kíváncsiak rá, mit főz ki a Rollers.

Mondhatja persze bárki, hogy ehhez bőven elég Kelly Richards jelenléte - az ő hangjára mindenki emlékszik, akinek egyszer megütötte a fülét. Mindenesetre sokatmondó, hogy a csapat annak idején öt éven át remekül megélt a Weekend Worldből. Bizonyos irányzatok berkeiben ez az időtartam manapság elmegy egy közepes karriernek.

A méltán híres lemezhez képest a 2003-ban kiadott Titles Of The Unexpected sokkal szélesebb spektrumon mozgott. Hogy mást ne mondjunk, a Dust című számból kiderült: a vokális drumandbass állítólagos felkentjei adott esetben simán kiráznak a kisujjukból egy hajmeresztő hardcore-dnb-t. És akkor az elektrós, hiphopos kalandozásokról még nem szóltunk.

Nos, embereink továbbra is bátran bánnak a stílusokkal, de a nagy meglepetésektől tartózkodnak. A Conductort már nem a Moving Shadow-nál, hanem saját, Intercom nevű labeljükön jelentették meg, a váltásnak azonban aligha voltak koncepcionális mozgatórugói.

A Carousel és a Mousetrap például annyira jellegzetesen rollerses, hogy akár szólhatna hosszú évekkel korábbról, vagy említhetjük az Intrót, amelynek elődje a Titles Of The Unexpected első korongjáról lehet ismerős. Mindez talán rosszallásnak hangzik, de ne engedjünk a progresszivizmus diktatúrájának: nem kell mindenkinek feltalálnia a következő évtizedet.

EZ Rollers live Plymouthban

A magunk részéről készek vagyunk megbocsátani a kevésbé merész hozzáállást, ha egy ilyen színes, barátságos album a végtermék. Nem hiányoljuk a forradalmi ötleteket, ha olyan számokat hallhatunk, mint a pimaszul hetyke című Play Something Jazzy. Zongorával fuvolával, vonósokkal, ahogy a Rollers nagyzenekaros koncertjein.

Aztán ott van a Rancho Notorious: ránézésre csupán egy jól eltalált countrys-vadnyugati témával feldobott szám, de a magyar zenehallgató abban a szerencsés helyzetben van, hogy Erik Sumo My Rocky Mountain-jára asszociálhat róla, ami nagyszerű élmény.

Van még soul, funk, hiphop, némi elektro, csak hogy a korszellemnek is megadassék, ami az övé - és elsősorban rengeteg kövér basszus, hol táncos, hol lassabb ütemek közé ágyazva. Lady Rollernek pedig időnként besegítenek a szövegelésbe nagynevű mc-k, így Messy és Tali.

G. P.