Folyamatos tudattágítás

Amikor Jean-Michel Jarre-t emlegetjük, a modern elektronikus zene atyjáról beszélünk, akinek első sikerei idején a mai lemezlovas-társadalom oroszlánrésze még tervként sem szerepelt. Imponáló szakmaidíj-gyűjteménye mellett több mint hetventötmillió lemezt adott el, ami máig példátlan az elektronikus és a francia zenében egyaránt. Bár lemezei a harmadik évezredben nem keltettek akkora visszhangot, mint a hetvenes években, nincs ember, ki ne a minőség garanciáját idézné fel neve hallatán.

Új kiadványában Jarre elsősorban a modern vívmányokra koncentrált, amit egy ehhez kapcsolódó interjúban fel is vázolt. Ennek a szervezőelvnek fókuszpontja rögvest a nyitó Fresh News, ahol a cím új szemplerekre, hanzásvilágra utal. A Joachim Garraud által jegyzett számban gitáreffektek és beazonosíthatatlan hangok törnek elő, majd simulnak a menetelős ritmikára.

"Téo & Téa olyanok, akár az ikrek" - nyilatkozta a művész. Az egész album alapkoncepciója némileg hűtlen a korábbi törekvésekhez, ugyanis az űr meghódítása helyett Jarre a szerelem témája köré csoportosítja mondandóját. A címadó szám az első dancefloor, ami üt, a két szereplő kapcsolatának leképezése tánclépésekre. Intenzitásába rafinált hangok vegyülnek, s leginkább forró atmoszférája és dallamai emelik a stílus egyéb produktumai közé.

Jarre egyébként, mint igazi kortárs művész, szerencsés kézzel vegyít különféle irányzatokat akár egy dalon belül. Harmadikként a Beautiful Agony lüktetése némileg lecsendesít, de izzó erotikája Anne Parillaud-Jarre közreműködésével a lemez eszmeiségének csúcspontja. Természetesen olyan vélemények sem tűnhetnek túlzottan elhamarkodottnak, miszerint ehhez hasonló hangulatokkal, mi több hangokkal is eljátszadoztak már a jóval ifjabb generáció korongpörgetői és zeneszerkesztői, ám első hallásra felfedezhető a különbség a beavatott művész és egy józan iparos munkája közt.

A Touch to Remember minimálra fektetett vonós úsztatásánál több bizonyíték aligha szükségeltetik a szépség keresésére predesztinált zenefanatikusoknak. Jean-Michel Jarre világának megismerése során természetesen értelmetlenek az "olyan, mint"- kezdetű mondatok, hiszen ha kis túlzással is, de mégiscsak az elektronikus zene (egyik) atyjáról beszélünk.

Évtizedek óta tartó szuverén zenei utazásának centrumában a világmindenség emberre vonatkoztatott kinyilatkoztatásai állnak. Az Ok, Do It Fast három percében találhatunk psytrance-es úsztatásokat éppúgy, mint d'n'b-s kiegyenesített ütemeket, s mindeközben a dallamorientáltság egyetlen pillanatra sem feledteti velünk, hogy Téo & Téa tánca jóval több bespurizott testépítők levezető edzésénél.

A Bűntársakban (Partners in Crime 1-2) például még Morricone-filmzenékre jellemző gitárokat is hallunk, de a legzseniálisabb húzás mégis a lágy basszusalapra küldött dzsesszes törtütemek és a néha érzékien széteffektezett vonósok tökéletes összhangzata. A Chatterbox-szal kapcsolatban nyilatkozta Jarre, hogy eszményét, a folyamatos tudattágításban "szenvedő" embert kívánta megformázni, s ez a frissítő ritmikának és belső zaklatottságnak köszönhetően talán sikerült is.

Egyesek számára talán felháborító, bár inkább álmélkodásra késztető és vicces is a Melancholic Rodeo pszichotikus tünetegyüttessel beoltott, teljesen műanyag hangzású, de fullprofi gitárszólója. Zárszóként hallhatjuk a Téo & Téa 4: 00 AM száguldását. Ebből készült videoklip is, melyben a főszereplő emo-frizurás, animációs pár yamakasiként rohangál és táncol a munkaállomásból kreált virtuális világban. Jarre elmondása szerint David Lynch: Veszett a világ című filmje ihlette a mű képi megformálását, és mi hiszünk neki.

Annál is inkább, mivel valószínűleg az év egyik legjobb elektronikus lemezével van dolgunk. Aki azzal jönne, hogy nem elég extrém, nem elég szétcsapott, nem elég modern, igazat adhatunk neki, de hallgassa meg még egyszer. És még egyszer.

Jean Michel Jarre: Téo & Téa, Warner Music, 2007

lg