Patkós András

III. Az Univerzum kutatása: kozmikus archeológia

1. ábra

Nyilván minél távolabbról érkezik a fénybe kódolt információ, annál régebben indult útjára, azaz annál régebbi kozmikus jelenségről hoz hírt. Ez a körülmény lehetőséget ad az Univerzum történetének feltárására, ha pontosan meg tudjuk határozni a fényforrások távolságát. Az Univerzum egész történetén áthaladó fény által hozott információk távolság, azaz korok szerinti szétválasztásának feladata közelíti a kozmológus munkáját az emberi múltat kutató régészéhez. Célunk, hogy megismerjük az Univerzum történetének egyes korszakait.

2. ábra

Az igazi régészhez méltó végső kihívás valamely rekonstruált relikvia "üzenetének", a kor emberi (tárgyi és szellemi) környezetében hordozott jelentésének, az akkori társadalomról szóló híradásának megfejtése. Ezzel a szellemi próbatétellel állítható párhuzamba az elméleti fizikusi feladata, hogy értelmezze azt az összefüggést, mely valamely kozmikus jelenség és az Univerzum egészének mozgása között áll fenn.

3. ábra

4. ábra

5. ábra

A régész a római kort jellemző lakóházszerkezetek ismeretében jelentheti ki, hogy a szőnyi vásártéren fellelt töredékekből életre hívott freskó minden bizonnyal a ház mennyezetét, nem pedig oldalfalát diszítette (3. ábra). A szimbolikus ábrázolás figuráinak jelentését keresve megvizsgálja a 3-7. századból a Földközi tenger medencéjében ránk maradt, freskókat hordozó építményeket és felismeri, hogy ez az az időszak, amikor az épületek szerkezeti elemei között megjelenik a kupola. Az első kupolákban fellelt díszítő ábrázolások pedig a korabeli himnuszok és más műfajú leírások szerint mind az égbolthoz kapcsolódtak (még a templomokban is). Ez annál is könnyebben érthető, mert a görögök és a rómaiak főistenei Napistenek voltak, és tiszteletük természetes módon tartalmazta az ég jelenségeinek a templombeli megjelenítését. Egy ruhátlan nőalak és egy felé forduló ló együttesének megfelelőjét keresve az égbolt csillagképei között (4. ábra), rátalál az égbolton szomszédos Androméda és Pegazus csillagképekre. Ezek az ókor egyik közismert mitológiai történetét az égboltra vetítő csillagkép-család tagjai, s a Kassiopeia, a Cepheus, és a Cetus csillagképek társaságában az őszi északi égbolt egyik legjobban látható, az éjszakai tájékozódást segítő szegmensét foglalják el (5. ábra). Érdekes, hogy a régészek sokáig hajlottak a képnek egy tengeri csikón lovagoló Néreidával való azonosítására, amíg meg nem találták egy festménytöredéket, amely a lóalak patáját mutatta.