Majdnem azt írtam az előző mondat végére: "firtatni"! Talán jogosabb is lett volna.
Kiválasztunk nőket, és igen, firtatni kezdjük, amihez nincs is felhatalmazásunk. (Hacsak nem fogjuk fel annak a lap főszerkesztőjének ajánlatát! Na, azért ennyire mégse vessük el a sulykot!)
Valahányszor odanézek, az ötlik fel bennem, hogy amikor értelmünk, érzelmeink, mi több, érzékeink tervei nevében elidőzünk a Nő képmásán, nem teszünk-e máris erőszakot?!...
Hát persze, dehogynem!
S mindeközben rendre elfelejtjük szégyellni magunkat...
Ha pedig már az ő odaadományozott felhatalmazása híján "kóstolgatjuk" a látványt, vajon nem kell-e a legtapintatosabban fogalmaznunk? (Kérdés, van-e mostanság piaca a tapintatnak!) Mert oly félő számomra, amit gyanítok, hogy tudniillik a Nő - de akár, ha olybá vesszük: egy Ember! - személyiségének, mi több, mezítelen testének nyilvánosság elé tárása nem más, mint pellengér!
Verebes István gondolatai
Szeptemberi Playboy-ajánlónkból:
Nikita, a bérgyilkosnő
ÁLOMAUTÓ: új Porsche 911
Álmok a felhők felett és a föld alatt