A társadalmi motor - A rugalmas munka nyomában

KIÁLLÍTÁS

Mikor a nagynéni hat éves korunkban lehajol hozzánk és kedves hangon megkérdezi, ugyan már milyen foglalkozást szeretnénk már űzni hozzávetőlegesen két évtized múlva, a legritkább esetben mondjuk azt, hogy munkanélküli, JAVA vagy PHP programozó, call center adatrögzitő vagy éppen beszállítói minőségbiztosító. Pedig ha valaki már kicsit is belekóstolt az álláskeresés borzalmaiba, tapasztalhatta, hogy nem a tűzoltó, a rendőr, a katona és a vadakat terelő juhász a legkeresettebb foglalkozások. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója legújabb kiállításában, mely Erhardt Miklós és a németországi Reinigungsgesellschaft csoport közös kutatása, a munka keresésének, hiányának és új, rendszerváltás utáni, elméleti és gyakorlati átalakulásának folyamatait kutatja.

Munkanélküliség - stigma vagy szükségszerű állapot?

A kiállítás szociológiai és pszichológiai módszerek segítségével próbál összképet nyújtani arról, hogyan állunk hozzá a munka kérdéséhez, munkaadói és munkáltati oldalról egyaránt, itt Magyarországon és Németországban. Mára már igazi közhelyé vált, hogy a liberális piacgazdaság működésének elengedhetetlen feltétele, hogy a munkaerő mozogjon, azaz szükségszerűen mindig kell lennie egy olyan munkavállalói rétegnek, amely munkahelyet változtat - azaz éppen munkanélküli. A kiállítás arra keresi a kérdést, hogy szégyellni való-e ez az állapot, illetve, hogy milyen kiutak lehetnek ebből a helyzetből - mind magyar, mind külföldi példákat felvonultatva. Ha úgy döntünk, megtekintjük a kiállítást, készüljünk arra, hogy két, egyenként egy órás dokumentumfilm is benne foglaltatik a tárlatban, úgyhogy komoly, mozival felérő programról van szó! A riportfilmek rengeteg érdekes esetet vonultatnak fel, melyekben szinte mindenki magára, vagy munkahelyi szituációjára ismer. Azoknak, akik e sorok olvasása közben az jár a fejében, milyen rossz is a munkahelyük, kötelező a tárlat megtekintése.