Becsapott görög hadvezér a Csikyben: premier!

SZÍNHÁZ

A hetvenes-nyolcvanas években, amikor a másként gondolkodó színházi emberek mind magánlakásokba, külvárosi művelődési házakba húzódtak (Halász Péter társulata, a Jeles-féle Monteverdi Birkózókör), érthető, hogy miért csakis egy, a fővárostól messze eső kisvárosi színházban születhettek meg azok a legendás előadások, amelyek azóta színháztörténeti mérföldkővé váltak. A kaposvári Csiky Gergely Színház fogalom volt: Gothár Péter és Jeles András rendezett ott, és olyan írók bukkantak fel környékén, mint Kornis Mihály, Petri György, Bereményi Géza, Eörsi és Spiró. Kialakult egy olyan stílus, színházi nyelv, amely merészebb volt, mint amit az emberek korábban megszoktak. A kaposváriak beszéltek, de persze áthallásokon, kétértelmű utalásokon keresztül. (Az Ács János rendezte kaposvári Marat/Sade volt ennek a stílusnak a szintézise: az egyetemisták buszokkal utaztak le Kaposvárra megnézni Peter Weiss darabját, és rendőrséget kellett kivezényelni a budapesti vendégjátéknál.)

Most kiderül, mit változott azóta Kaposváron - alkalom nyílik ugyanis az összehasonlításra. Több mint 15 év elteltével újra Kaposváron rendezett Gothár Péter, aki Kleist Moliere szövegei alapján írt Amphitryon-ját vitte színpadra. A darab Héraklész földi családjának drámáját meséli el: a hős édesanyja, Alkméné boldog szerelemben élt férjével, Amphitryonnal, amikor Zeusz belép a képbe. Megkívánja a nős asszonyt, és nem törődve semmivel, csellel belopózik az életébe, és megerőszakolja. Így fogant meg Héraklész. A történetet mindig a félisten szemszögéből néztük - most a megcsalt, becsapott szerelmes Amphitryon van középpontban. Moliére-nél a történet még szerepkettőzésekből adódó, vérbő komédia, Kleistnél drámává alakul. Az előadás érdekessége, hogy nemrégiben a Vígszínház is műsorra tűzte, Forgács Péter (Száz év magány) rendezésében. Lehet összehasonlítani mindent mindennel: a vígszínházas előadást a kaposvárival, a mostani darabot a régi legendás Csiky-előadásokkal. Jó a plakát, az már biztos.