Oscar Wilde arcképe táncban lefestve

TÁNC

Oscar Wilde volt az, aki a viktoriánus Anglia állott levegőjét felfrissítette botrányaival és műveivel. Aforizmái ma is viccesek - ki az még, aki halálos ágyán úgy búcsúzik? "Szörnyű ez a tapéta. Egyikünknek mennie kell." Nagy PR-mesterként megszerezte a közönség rokonszenvét, elegáns és szellemes bonvivánként látogatta végig a kávéházakat, gyönyörű meséket írt gyermekeknek, majd hirtelen börtönben találta magát fajtalankodás vádjával. A homoszexualitást nem tolerálta sem a bíróság, sem a közvélemény. Wilde mindig úgy gondolta, főműve nem valamelyik regénye, hanem maga az élete. Az élet csak utánozza a művészetet: ezt a gondolatát fejti ki talán legismertebb alkotásában, a Dorian Gray arcképé-ben, amelyre címében utal a fiatal spanyol táncos-koreográfus, Gustavo Ramírez Sansano előadása. Az Oscar Wilde arcképe a regényíró kettős világát jeleníti meg a tánc nyelvén: Wilde-ot láthatjuk férjként felesége, Constance oldalán, másrészt betekinthetünk másik életébe, amelynek főszereplője Lord Alfred Douglas, akiknek fiatalsága, szépsége rabul ejtette az írót. A táncelőadás a Millenáris táncsorozatának keretében kapott meghívást Budapestre.