Tánc a moziban: a Toldiban zajlik idén a Nemzetközi Táncfilmfesztivál

FESZTIVÁL

Mi lehet érdekes számodra a most kezdődő EDIT 2008 - Nemzetközi Táncfilmfesztivál négy napig hömpölygő filmfolyamában, ha nem vagy sem táncos, sem filmes? Lehet, hogy első hallásra semmi, de például mi biztos elmennénk egyik este, ha másért nem, hát azért, hogy fesztiválozás ürügyén megnézzük magunknak a felújított, nyüzsgő Toldi mozit. Az előtérben a fesztivál ideje alatt az elvadult ötleteiről híres Kitchen Budapest csoport mutatja be egy újabb interaktív, számítógépes installációját, amely segítségével bárki kipróbálhatja, hogyan nézne ki, ha balettre adta volna a fejét. A kávézóban táncfotó-kiállítást nézhetünk meg, és minden nap két alkalommal (fél hat és fél nyolc) Ladjánszki Márta és Hód Adrienn igazi, élő táncprodukciót is előad, hogy ne csak két dimenzióban lehessen élvezni a műfajt.

Ladjánszki Márta (elöl) előadása

Maga a táncfilmfesztivál az elmúlt egy-két év nemzetközi táncfilm-terméséből szemléz, a vetítésbe bármikor becsatlakozhatunk, válogatott képkockákat fogunk látni, de a programban rábukkanhatunk néhány olyan filmre, ami valamilyen okból kiemelkedik. Pénteken fél hétkor például Lee Yanor 2006-os dokumentumfilmjét láthatjuk, amelyben az akkor 66 éves, zseniális táncos-koreográfusnővel, Pina Bausch-sal beszélget. Az állandóan cigarettázó, vékony asszonyt méltatva írta azt Esterházy, hogy a tánc világtörténelmét P.B. előtti és P.B. utáni korokra lehet osztani, pedig E. P. nem is táncguru. A szélesebb közönség az emlékezetes táncos jelenet révén fedezte fel Almodovar Beszélj hozzá című filmjében. Viszont a wupperthali táncbrigád annyira ritkán jár Budapesten, hogy már annak is örülni lehet, hogy ha vezetőjüket vásznon látjuk. A Pina Bausch-film után egy magyar alkotásra is érdemes maradni: Péterffy András 2003-ban rendezett Brassói pályaudvar-a szocio-táncfilm, amelyben román, székely-magyar, csángó, szász, cigány, szerb és zsidó utasok verődnek össze a peronon.

Pina Bausch