A két világháború között, majd a világháború befejezése után is a román hatóság mindent megtett, hogy megváltoztassa a régi magyar városok népességének összetételét. Ennek fő eszköze románok (főleg regátiak) tömeges betelepítése, valamint a kulturális élet és az oktatás sorvasztása volt. Kolozsvár sem kerülhette el az "elrománosítást", ami különösen Ceausescu 1965. évi hatalomra jutásával lett igazán erőteljes. Ennek egyik velejárója volt a város neve (Cluj) mellé illesztett római Napoca elnevezés.
1992-től a polgármester, Gheorghe Funar fő célja a város arculatának teljes megváltoztatása volt. Szobrokat állított a dák-római folytonosság bizonyítása érdekében, Mátyás király szobra körül ásatásokat kezdeményezett, történelemhamisító, magyarellenes szövegű emléktáblákat készíttetett, sorozatban megváltoztatta az utcaneveket s szándékában volt az összeset átnevezni. Nemzeti színű zászlókat, villanykörtefüzéreket tűzött az utcákra, piros-sárga-kék színben tündököltek a köztéri padok, a játszótéri játékok, járdaszéli oszlopok.
2003-tól az új polgármester, Emil Boc nyomban munkához látott, s eddigi tevékenysége ígéretes. Leszedtek valamennyi zászlót, átfestették a padokat és oszlopokat, vásároltak 30 új trolit és 50 buszt, a Traianus oszlop alapkövéről eltüntették a feliratot, miszerint "ezen a helyen fog állni a római Traianus-oszlop", visszaszolgáltatták a Reformárus Kollégium valamennyi épületét. Felbukkantak az utcaseprő gépek, eltűntek a magyarellenes szövegű emléktáblák, felülvizsgálják az építkezési engedélyeket, betömték a régészeti ásatások helyén levő egyik funari gödröt. A kolozsváriak reménysége szerint a többi megoldásra váró kérdés is mielőbb rendeződni fog.