A szervezők idén második alkalommal rendezik meg a fesztivált, a magyar határtól mintegy hét kilométerre fekvő Nickelsdorfban. Ez az első tipikusan osztrák falu, amelyen át kell haladnunk Bécs felé - a megszokott tájkép azonban valószínűleg kissé átalakul a találkozó három napjára. Ebben az évben sikerült egy újabb és vonzóbb helyszínt is találni a fesztiválnak - míg a tavalyi, első ünnepély képét még megzavarhatták a nagyfeszültségű áramtornyok és a szélgenerátorok, idén ennek nyoma sincs, ráadásul az új területről gyalog is könnyen bejuthatunk Nickelsdorfba. Az előadókról szólva, már az első fesztivál alkalmával is olyan együttesek szórakoztatták a közönséget, mint a Prodigy vagy a Nightwish, és a mezőny, ha lehet, mostanra csak még inkább megerősödött.
A fesztivál két húzóneve kétségkívül két rocktörténeti legenda, a Metallica és a Guns N' Roses, közülük az előbbi nyitja a találkozót az úgynevezett Kék Színpadon. A Metallica - ha esetleg ezt valaki már elfelejtette volna - azzal szerzett óriási népszerűséget még a nyolcvanas évek elején, hogy mintegy visszahozta a metál műfajt a földre: a korabeli elszállós zenekarokkal szemben ők voltak az elsők, akik úgy mertek beszélni, mint az utca embere. Emellett persze számos zenei újítást is vittek a műfajba, a gyors tempót és a hangerőt például nemcsak arra használták, hogy saját dühüket kifejezzék, de számaik kompozíciójának is erős alapot tudtak teremteni ezzel.
A debütáló album Kill 'Em All és az 1986-os Master of Puppets utáni lemezeiken a zenei szerkesztés még nagyobb hangsúlyt kapott, így a korábbi, elnyújtott felvételekkel szemben az ...And Justice for All tömörré szerkesztett dalait már a szélesebb közönség is könnyen megemésztette - a korong úgy került a toplisták első tíz helyezettje közé, hogy semmilyen rádióban nem játszották és az MTV-től is csak igen csekély publicitást kapott. A banda, miután a mainstream felé tolta a metált, tovább folytatta a kísérletezést: az 1996-os Load-dal az alternatív rockhoz közelítettek, a három évvel később kiadott S&M pedig a San Francisco-i Szimfonikus Zenekarral közös koncertjüket dokumentálta. Az énekes James Hetfield, pár évvel ezelőtti alkohol- és drogelvonója után, az együttes mostanában támad újra fel, reméljük, ezt a nickelsdorfi koncerten is sikerül bebizonyítaniuk.
Metallica |
A feltámadással kapcsolatban ugyanezt remélhetjük a nyolcvanas évek másik, nagy rockzenekarától, a Guns N' Roses-tól is: a rózsás banda ugyanis majdnem egy évtizednyi kihagyás után kezdett el újra koncertezni. A G N' R azzal robbant be a köztudatba annak idején, hogy a nyolcvanas évek szintipop világában kezdett el erőszakos rockzenét játszani - a műanyag zenék között üde színfolt volt a szexről, drogokról és nagyvárosi apátiáról sikoltozó rosszfiú, Axl Rose és "testvére", az állandóan cigarettázó, tetovált Slash. Amikor a fiúk rájöttek, hogy a közönség szereti, amit csinálnak, kénytelenek voltak a hobbizenekarból ambiciózus, profi bandává válni. Ehhez hozzátartozott az is, hogy repertoárjukban a zúzós darabok mellett megjelentek a tízperces, art rockos balladák is.
Lassú hanyatlásuk talán nem túlzás, hogy az 1992-ben színre lépő Nirvana miatt következett be, Kurt Cobain szakadt farmerja és vállról lecsúszó kardigánja mellett Axl Rose kendője és biciklis nadrágja egyszeriben már nem tűnt olyan menőnek. Az pedig szintén nem segítette a dolgukat, hogy Axl alkotói válságba került, és jó évtizedre eltűnt a nyilvánosság elől. 1996-ban a gitáros Slash ki is vált a zenekarból és szólókarrierbe kezdett, a frontember pedig ideiglenes formációkat alkotott, többek között Dave Navarróval és a Nine Inch Nailsből ismert Robin Finckkel, de lemezig egyik alkalommal sem jutottak el. Mindenesetre a rajongókban még él a kép a zenekar egykori nagyságáról, nekik már csak ezért is érdemes meghallgatni kedvenc bandájukat a június 17-i koncerten - főleg, ha a májusi, budapesti koncerten is meggyőző az együttes.