Mezítláb a színpadon

Izlandon állítólag mindenki képes olyan technikával énekelni, mint Björk - mégis, rajta kívül nehezen tudnánk megnevezni akár csak egy izlandi zenészt is. Hasonló a helyzet Cesaria Evorával is, akin keresztül az egész világ megismerhette a Zöld-foki-szigetek zenéjét. A mezítlábas díva szereplését most két egymást követő napon, május 13-án és 14-én is megcsodálhatjuk a Művészetek Palotájában.

Az énekesnő turnéja során ismerkedett össze, az addig vasúti váltókezelőként dolgozó José Da Silvával, aki ezután producere és mentora lett. Az ő áldásos közreműködésével jelent meg 1988-ban Evora első albuma, a La diva aux pieds nus, amelynek nyomán a művésznőre rá is ragasztották a mezítlábas díva nevet. Az album címén kívül Evora azzal is rászolgált erre a névre, hogy rendszerint mezítláb jelenik meg a színpadon. A világsajtó ezt rögtön azzal magyarázta, hogy hősnőnk így próbálja felhívni a figyelmet honfitársai nyomorára -, de nem egy interjúból kiderül, hogy Evora egyszerűen csak jól érzi magát mezítláb, az állandó melegben már gyerekkorában is remekül megvolt cipő nélkül. Az énekesnő harmadik albumával, a korábbi elektronikus hatásokkal szemben teljesen akusztikus Mar Azul-lal (1991) vált szélesebb körben ismertté. Füstös, nagyasszonyos hangja és a dalaiból áradó mélabú miatt többnyire Edith Piafhoz és Billie Holiday-hez hasonlították a kritikusok, de talán megfelelő párhuzam lenne Tonio Gémemé is: bár ellenkező nemhez tartoznak, Evora és Gémemé hangja elsőre egyaránt nemtelen, hosszabb hallgatás után viszont annál nőiesebbé, illetve férfiasabbá válik.

A Mar Azul-t követő Miss Perfumado után már nem volt megállás: az énekesnő keresetlen egyszerűséggel megtartott koncertjei sorra teltház előtt mentek, Párizsban még a legendás Olympiát is sikerült megtöltenie, ahonnan pedig került már ki egy-két fajsúlyos koncertfelvétel, például Screamin' Jay Hawkins duplalemeze, vagy Jeff Buckley idevonatkozó albuma. Amerikai turnéja során olyan hírességek álltak sorba jegyért, mint Madonna vagy a Talking Heads egykori énekese, David Byrne, 2003-as lemezével, a Voz d'Amor-ral pedig, négy jelölés után, végre megkapta a Grammy-díjat is. Miközben azonban a világot járta, Evora sosem felejtette el, hogy honnan jött: dalainak témája végig hazai gyökerű maradt, sőt, egész albumokat szentelt szülőföldjének - ilyen a Zöld-foki-szigeteket saját nyelvén megnevező Cabo Verde 1997-ből, vagy a négy évvel később megjelent Sao Vicente de Longe. Hazájához való ragaszkodását mutatja az is, hogy nemzetközi elismertsége ellenére sem váltott soha angolra, a mai napig a Zöld-foki-szigeteken szokásos, a portugál kreol változatát használja. Sokat tett szülőföldje többi zenészének elismertetéséért is, egyrészt maga is többnyire honfitársai (a híres rokon, B. Leza mellett, Manuel de Novas és Teofilo Chantre) szerzeményeit énekli, másrészt vannak énekes pártfogoltjai is, például a New York-ban élő Fantcha.

A morna-zenészek támogatása mellett, természetesen Evora is tett kirándulásokat más zenei területre, az 1999-es Café Atlantico című albumán például erős kubai és brazil hatás érződik - bár az ilyen jellegű dalok, állítólag csak a producer hatására kerültek a lemezre. Szintén a brazil vonalat erősítette, amikor a dél-amerikai országban szupersztárnak számító, Caetano Velosóval készített közös számot a Red, Hot + Rio című válogatáslemezre. Érdekesek egy alkalomra szóló koprodukciói a világzene más nagyságaival is: a Kusturica házi szerzőjeként ismert Goran Bregovic az Underground-ba hívta meg egy dal erejéig, de Salif Keitával is feltűnik egy duettben, a török sztár Moffou című albumán. Legújabb lemezén Evora visszatér ahhoz az őt leginkább jellemző, tiszta stílushoz, amelyet igazából el sem hagyott soha. A márciusban megjelent Rogamar (Ima a tengerhez) már címével is a morna témavilágára utal. Ebben a tekintetben a zöld-foki-szigeteki zene közel áll a világ minden táján énekelt, de leginkább Nagy-Britanniához köthető tengerésznótákhoz is: a tenger ugyanis egy szigeten - akárcsak a hajósok számára - élet és halál ura, egy szerencsés halászat során jóságát, vihar idején pedig gonosz arcát mutatja meg.

Evorát ismerheti már a magyar közönség is: 2002-ben a Sziget Világzenei Színpadán láthattuk először, tavaly pedig a Művészetek Palotája hangversenytermében adott emlékezetes koncertet. A tavalyi fellépésen jobban kijöttek azok a személyiségjegyek is, amik a Sziget nagy terében még elvesztek: itt figyelhettük meg igazán az énekesnő természetes báját, amely szinte anti-sztárrá teszi őt. Az ugyanezen a helyszínen tartott, hétvégi koncerteken is közvetlen, meleg előadásmódra számíthatunk, amelyből azonban nem hiányozhat a sodade sem, amit a zöld-foki-szigeteki ember állítólag mindenhová magával cipel.

Cesaria Evora - Művészetek Palotája (IX., Komor Marcell u. 1.), május 13-14., 19.30. Jegyár: 3500-8900 Ft

Apats Gábor