Ipari sokk: Nine Inch Nails

A Nine Inch Nails koncertjének biztosan sokan örülnek - kemény szombatnak nézünk elébe. Lássuk a lehetőségeket, mit kínál nekünk a Sziget negyedik napja, amelyen Trent Reznor és változó tagságú csapata tiszteletét teszi a Nagyszínpadon, előtte hallgathatjuk a The Rakest, a The Hivest, és ma koncertezik a két népszerű hazai csapat: a Kispál és a PASO. Az [origo] ajánlója a szombati napra.

Milyen nevek csalogatnak bennünket szombaton? Kezd a PASO ötkor - hétvége van, a lelkesek kint csápolnak Krsának, a lustábbak pedig háromnegyed nyolckor a Nagyszínpadon fellépő Kispálra érkeznek. A Nine Inch Nails híveit nem kell emlékeztetni, hogy ez az ő napjuk. A feketehajú, örökké depressziósnak ható Trent Reznor fél tízkor érkezik a Nagyszínpadra, hogy szétzúzza az odasereglettek idegeit. (Félreértés ne essék, ez a cél!) A NIN (amelynek híres, tükrözött logója egyébként egy magyar, Kálmán Tibor szüleménye) az elmúlt húsz év egyik legnagyobb jelentőségű amerikai rockzenekara: húszéves pályafutásuk alatt csupán hat lemezzel jelentkeztek, de a szerzemények ipari hangzásukkal együtt is slágerekké tudtak válni: ezt igazolja a kilenc Grammy-jelölés, amelyből kettőt a NIN be is tudott váltani.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Nine Inch Nails azok közé az előadók közé tartozik, amelyek rendkívül szélsőséges érzelmeket váltanak ki a közönségből: vagy rajongasz értük, vagy menekülsz előlük. Ha ez utóbbi kategóriát érzed érvényesnek magadra, akkor hallgathatsz kameruni makossát Manu Dibangótól. A szaxofonos-billentyűs-énekes már járt a világzenei helyszínen, ám csupán vendégként, így azok, akik többre is kíváncsiak lettek volna akkor a Dibango-féle pörgős afrikai dzsesszfunkból, most megkaphatják fél tízkor. Kis szerencsével nem hallatszik át a NIN metálja.

Ha valaki sem a világzenéért, sem az ipari hangzásért nem rajong, akkor főműsoridőben vacsorázhat: előnye, hogy nincs tömeg. Érdemes ebben az esetben jó előre kitombolni magunkat a The Rakes és a The Hives koncertjén egymás után. A négy brit fiú jó kedélyű gitárpopja és a fekete-fehér öltönyös svéd banda pop-ízű, szelíd rockja - mindkettő retrós, de bulis koncertnek ígérkezik.

The Hives: Walk Idiot Walk

A svéd The Hives, akit mindenki csak a White Stripes és a Strokes előfutáraként emleget, már két évvel ezelőtt sikerrel lépett fel ugyanitt, hatvanas éveket idéző garázs-zenéjük meggyőzte a magyar közönséget, szombaton nagy eséllyel megismétlik az akkori bulit. A londoni The Rakes frissebb banda, első lemezük 2005-ben jelent meg, most már a másodiknál tartanak. A burjánzó gitárpop-világ egyik főhajtása: saját bevallásuk szerint azért nevezték el magukat The Rakesnek, mert olyan soványak, mint a piszkavas - akárcsak minden valamirevaló gitárpopos zenekar.

The Rakes: We Danced Together

Ha - érthető okokból, hiszen Sziget van! - mégsem tudnánk meglenni valamilyen aktivitás nélkül a félt tíztől tizenegyig terjedő időszakban sem, hallgassuk meg az ausztrál Resin Dogsot a Wan2-n vagy nézzük Gergye Krisztián koreográfiáját a Színházi Sátorban. Eklektikus tánczene vagy hét kígyózó női test - ezek a lehetőségek vannak. Az este előrehaladtával viszont már zavarbaejtően sűrűsödnek a programok: pár dologról le kell mondanunk, egyszerre két helyen sajnos idén sem lehetünk.

Fél tizenegy környékén komoly dilemma, hogy a finom szépségű és hangú Emilie Simon (Színházi Sátor) vagy a belga triphop-csapat, a Hooverphonic koncertjére (Wan2) menjünk-e. Az előbbi zeneszerzői kvalitásait A pingvinek vándorlása című dokumentumfilmből, az utóbbiét pedig Bertolucci Lopott szépség-éből ismerhetjük. Éjjel egykor kitisztul a levegő: muszáj megnézni a Zagart és a dívákat a Wan2-ban: Zságer Balázs mellett MC Sena, Németh Juci és Péterfy Bori is ott fog vírítani - kihagyhatatlan.

Zagar: Bossa Astoria

A mai nap húzóneve sokak számára Trent Reznor és a Nine Inch Nails. Merüljünk a mélyére - ha vacillálsz még, hogy kell-e ez neked, segítünk: megmutatjuk, mi várható tőlük a Szigeten. Reznor figurája maga egy rejtély, megosztja a rajongókat is. Vagy mitikus alaknak, nemzedéki bálványnak és öntörvényű zseninek tartják, vagy magamutogató pozőrnek, a saját szerepét túlzottan is komolyan vevő sarlatánnak, aki innen-onnan összelopkodott image-ével remekül manipulálja a nehéz korban levő, zavarodott fiatalokból álló, fanatikus rajongótáborát.