Nagyágyú vagy ismeretlen - ki viszi idén a Nobel-díjat?

Október 11-én, csütörtökön délután egy órakor hirdeti ki a svéd akadémia, hogy kinek ítéli oda idén az irodalmi Nobel-díjat. A találgatás a "Nobel-hét"-nek nevezett időszak kedvenc időtöltése: különböző spekulációk látnak napvilágot, és internetes fogadóirodáknál lehet tétet tenni az esélyesekre. A svéd bizottság ugyan nem tesz közé semmiféle előzetes listát, minden találgatás a levegőben pufog, mégis néha betalál a tipp: tavaly éppen a díjat elnyerő Orhan Pamuk győzelmét jósolták a szakértők, ám ennek ellenkezőjére is bőven van példa, Elfriede Jelinek vagy Harold Pinter díja döbbenetet váltott ki az esélylatolgatókból. Természetesen mi is kivesszük a részünket a spekulációkból, következzék tehát a nem hivatalos "jelöltek" listája.

Tomas Tranströmer
Marukami Harukival egy polcra helyezi a brit fogadóiroda a svéd költő esélyeit is. Ő már jó pár éve benne van a "jelöltek" listájában, vele 33 év elmúltával ismét svéd író részesülne az elismerésben. 46 nyelvre fordították le verseit, valahogyan hozzánk, Magyarországra eddig nem nagyon tört be híre, noha a Széphalom Műhely két válogatáskötetét is megjelentette (117 vers, Az emlékek látnak), sőt a betegeskedő költőt meg is hívta hazánkba 2001-ben. Ha elnyeri a díjat, az érdeklődés nyilván megnő, de ő is azok közé tartozik, akik már annyiszor szerepeltek az esélyesek listáján, hogy már alig tűnik valószínűnek, hogy valóban ők kapják.

Tomas Tranströmer 1931-ben született Stockholmban. A svéd főváros egyetemén pszichológiát és költészetet tanult, első verseskötetét 17 Dikter (17 vers) címmel 1954-ben adta ki. Költői sikerei ellenére a pszichológiától sem távolodott el, például fiatalkorúak javítóintézetében is foglalkozott zavart, bajba jutott kiskorúakkal, de drogelvonó klinikán is nyújtott segítséget a függőségben szenvedőknek.

Eddigi költői pályafutása során 23 kötetnyi verset jelentetett meg, saját lírai nyelvét véglegesen harmadik versgyűjteményében találta meg, melynek a Den halvfaerdigahimlen (Félig befejezett mennyország) címet adta.

Tomas Tranströmer szintén rengeteg elismerésben részesült, 1958-ban neki ítélték az Aftonbladet irodalmi díját, 1971-ben megkapta a Nemzetközi Költőszövetség svédországi díját, illetve 1975-ben az Oevralids-díjat.

Tranströmer 2007 júniusában vehette át életművéért a Griffen-díjat

Tranströmer kétségkívül a legtöbbet és legtöbb nyelvre lefordított ma is élő svéd lírikus, igazi kortárs költő, aki azt a humanista, emberközeli szemléletmódot testesíti meg, amit manapság leginkább elvárnak a költészettől. Líráját tekintve fontos momentum, hogy korábban pszichológusként is dolgozott, ismeri és érti az ember belső működését, melyet sokszor állít párhuzamba a természet törvényeivel. Formanyelvére mindenekelőtt a tömör, szikár stílus jellemző, verseit olvasva az az érezésünk, hogy szavait semmivel nem lehet helyettesíteni, mert strófái annyira végletesen lecsupaszítottak. Költeményei általában egy adott pillanatra összpontosítanak, Tranströmer mondanivalóját rendszerint egy élethelyzeten keresztül fejti ki és teszi egyetemessé.

Tranströmer más költők mellett magyaroktól, többek között Illyés Gyulától, Weöres Sándortól, Pilinszky Jánostól, Nagy Lászlótól, Tandori Dezsőtől, Nemes Nagy Ágnestől, Szabó Lőrinctől is fordított. Pilinszkyhez baráti szálak is fűzték.