Karinthy Márton: Írnék, írnék, ha tudnék

Ahhoz képest, hogy Karinthy Márton, a Tanár úr kérem és az Így írtok ti írójának unokájaként, illetve a Budapesti tavasz és az Epepe szerzőjének fiaként a családi terheltség elől menekülve hosszú évekig messziről kerülte az irodalmat, most már második könyvénél tart. Négy éve jelent meg az Ulpius Kiadónál első irodalmi vállalkozása, a Karinthyakról szóló Ördöggörcs, most pedig A vihar kapujában című új kötetben Karinthy Márton Színművészetin töltött éveiről és egy hihetetlen rendezőgenerációról tudunk meg többet. Ascher Tamás, Valló Péter, Kornis Mihály és a külföldön élő Karinthy-leszármazottak - erről mesélt a híres család legifjabb írósarja a Vendégszobában. Ezenkívül vitatkozott az olvasókkal a regényekről, bevallotta, hogy fél az utókor ítéletétől, és hogy álmában a nagypapájával beszélget.

Ön Móricz Zsigmondot nagy írónak/költőnek tartja? [Roland19931103]
Csak írónak, de annak a legnagyobbak közül valónak. :-) Rengeteg novellájához és regényéhez fűz személyes kapcsolat. Még olyanhoz is, amelyet kevesen ismernek, pl. a Csibe novellák, amit nagyon szeretek, és kötődik a XI. kerülethez, ugyanúgy, mint az én családom. Egyébként Karinthy és Móricz Zsigmond emléktábláját csak egy sarok választja el egymástól a Móricz Zsigmond körtéren.

Miért, pontosan milyen kapcsolat fűzte Móriczhoz? Nem ismerte már, ugye? [pottyoslampabura]
Személyesen sajnos már nem, ahogy sok más nagy írót sem, akik pedig a családommal kapcsolatban voltak. Elsősorban szellemileg kötődöm hozzá, mint a Nyugat egyik meghatározó hangjához, az ún. népies irodalom legjelesebbjéhez a sok urbánus között. Ami természetesen megint nem értékítélet.

Ha be kellene mennie egy középiskolai osztályba, mit mesélne a XX. század elejének irodalmáról? A nagyapjáról, az apjáról? [Kovalcsik Tamás]
Nehéz helyzetbe kerülnék, de hisz ezt Karinthy is megírta, egy költőről, aki egy ismeretlen bolygóra kerülvén azt a kérdést kapja, meséljen a világról, ahonnan jött. Mire költőnk előveszi legújabb versét, aminek az a címe: Az én lelkem. Ebből a csillagon mindenki megtudhatja milyen is valójában a világ. Tehát valószínűleg legkedvesebb műveimről beszélnék, amiből azt is megtudhatnák a diákok, hogy szerintem milyen a jó irodalom - és És kicsit azt is, hogy milyen a világ.

És mit olvas az író, ha nem ír? [csak beszéljünk]
Színigazgatóként elsősorban darabokat, iszonyatos restanciám gyűlt fel az elmúlt években. Magyarországon ugyanis minden második ember színdarabot ír. Igaz, hogy Shakespeare vagy Csehov csak ritkán kopogtat be a színházba, de azért az ember mindig reménykedik: hátha! Egyébként színházba jár az író, amikor nem ír, más szerzők műveit teszi magáévá, és igyekszik ellopni tőlük, amit lehet. Mert lopni is csak jó helyről szabad. De azért kell. Hiszen mindent megírtak már a világon, nagyon nehéz új aspektust találni, ami csak az enyém.

Mikor olvasta először a rokonait, melyik könyv a kedvence tőlük? [hurrajo]
Meglehetősen későn olvastam Karinthyt, talán védekezésként, épp azért, hogy ne kelljen nekem is okos, művelt irodalmi emberré válnom. Egyszerűen csak gyerek akartam lenni, akit nem kötnek az ősei és nem kell megfelelni senkinek. Amikor azonban elkezdtem nagyapámat olvasni (Fricit), rögtön szenvedélyesen megszerettem az írásait, annak ellenére, hogy a nagyapám volt. A Tanár úr kérem-mel kezdtem, ha jól emlékszem. No és az Így írtok ti paródiáin én is halálra röhögtem magam, az osztálytársaimmal együtt. Apám (Karinthy Ferenc) néhány művénél viszont gyerekként ott bábáskodtam, hiszen mikor írt, nem volt szabad zajongani. Úgyhogy elég hamar kénytelen voltam találkozni az "irodalommal".

Mi a kedvenc regénye? [Kyracica17]
Ez nagyon bátor kérdés, mert erre lehetetlen válaszolni, de ha így aparte felteszi a kérdést, és nem szabad saját regényt mondani (Ördöggörcs), akkor maradnék a Kosztolányi Pacsirtá-jánál. Akárhányszor előveszem, mindig megríkat és fel is emel. Azt hiszem, hogy az egyik legszebb magyar regény.

Hányas tanuló volt ön általános iskolában, és hova járt? [Roland19931103]
Nem kell szégyenkeznem, jobb tanuló voltam, mint a Tanár úr kérem hősei. Általánosban a Köbölkút Utcai Általános Iskolába jártam (akkor Szamuely Tibor volt a neve), utána pedig máig az ország legjobb középiskolájába, a Fazekas Mihály Gyakorlógimnáziumba jártam Pestre. Ott is elég jó tanuló voltam, igaz, hogy érettségin a matematikával bajba keveredtem. Aztán már csak a Színművészeti Főiskola következett.

Az emberek általában belefáradnak a szakterületükbe, megunják a munkájukat, az irodalomból is ki lehet szeretni? [csak beszéljünk]
Hányni lehet, kiszállni nem. Ugyanígy van a színház is. Aki egyszer bármelyikbe beleszagolt, és nem csak egzisztenciális okokból, soha többé nem tud szabadulni tőle. Ez nem mindig gyönyörűség, olykor fájdalmas kényszer is. Hiszen írni is csak akkor érdemes, ha az embernek sérelmei vannak önmagával vagy a világgal szemben, és nem talál más módot rá, hogy ezt kibeszélje magából. Sérelmet pedig, azt hiszem, életünk végéig bármikor találhatunk.