Fényírók fesztiválja - Mediawave 2008

Vajon hány olyan nemzetközi hírű vidéki fesztivált tudunk felsorolni, ahol a kísérleti filmművészet és a woodstocki koncert-fíling kéz a kézben jár az ifjúsági- és felnőtt alkotóműhelyek és konferenciák széles tárházával? Akárhogy is, a győri (és számos határon túli települést is érintő) Mediawave mindenképpen a legnépszerűbb ezek közül. A 18 esztendős rendezvény idén az 1968-as nemzetközi eseményeknek állít emléket: a prágai tavaszra, a francia diáklázadásokra és a vietnámi háború ellenes tüntetésekre emlékezünk. A Fényírók Fesztiváljának idei vendége az Oscar-díjas Jirí Menzel, április 26. és május 3. között a főszerep viszont nem csupán a kelet-európai újhullám kiemelkedő alakjaié, hanem a fiatal alkotókra is tűz a fény.

A Mediawave fesztiváloknak mindig sarkallatos pontja a nemzetközi zenei kínálat. Lehetetlenség lenne felsorolni a nyolc nap valamennyi fellépőjét, ezért most csak a legérdekesebb nevekre fókuszáltunk.

A norvég kísérleti dzsessz-szcénából érkezett Kristin Asbjornsen írta és énekeli a Mediawave-szignál alatt felcsendülő ábrándos-nosztalgikus hangulatú dalt, a Slow Day-t. A melankólikus nóta egyébként az énekesnő Factotum című soundtrack-albumán szerepel, mely az azonos című, Charles Bukowski regényen alapuló film legismertebb betétdala.

Sajátos, mondhatni egyéni dolgot művel a törékeny, fiatal énekesnő: kortalan afrikai-amerikai spirituálékat próbál kortárs köntösbe csomagolva leküldeni a popzenei egyszerűséghez szokott közönség torkán, ám első szólókiadványa, a 2006-os Wayfaring Stranger: A Spiritual Songbook óriási siker világszerte. Színpadi gyakorlatot a Dadafon nevű dzsessz-rock csapatban szerzett 1998 és 2005 között, aztán kacérkodott még pár norvég zenekarral, míg végül szólóban találta meg az utat "a legteljesebb önkifejezéshez". Dzsessz, világzene, egy csipetnyi pop - mindez pedig olyannyira érett, forró fekete hangon, hogy még a repetitív "hallelujah"-fohászok is abszolút hitelesen szólnak az oszlói lány előadásában.

Kristin több norvég dzsessz-produkcióban vett már részt

Fellép idén az amerikai fekete dzsessz "nagyágyúja", a David Murray Black Saint Quartet, mely a bluest és a dzsesszt markáns gospel-elemekkel vegyíti. David Murray szaxofonos Amerika nyugati partjáról, igazi keresztény szellemben élő családból érkezett, majd még a hetvenes években csatlakozott a liberális New York-i dzsessz-élet krémjéhez, és a nyolcvanas évek derekára már maga is a műfaj vezéregyéniségei közé emelkedett.

Szintén blues és gospel vonalról érkezik az amerikai fekete népzenét modern elemekkel elegyítő The Campbell Brothers. A héttagú afro-amerikai csapatból négyen testvérek, mindannyiukban közös viszont, hogy vallásos-spirituális megközelítésben, hivatásként foglalkoznak a zenével gyerekkoruk óta. Az egyetlen hölgytag, Katie Jackson éneke sokak szerint egyenesen "ördögi" - energiától duzzadó, rekedtes és telt vokálról van szó, ami a steel gitár-rétegek fölött öt perc alatt őrült buli-hangulatot teremt.

The Campbell Brothers: Sacred Steel

Az autentikus woodstocki hangulat egyik alappillére a hatvanas években született brit Ten Years After, akik a peace-love-freedom mozgalom fő szószólói közé tartoztak a maguk idejében Angliában. A hippi-korszak halálával némiképp sekélyesedő produkció hosszabb kreatív szünet után 1988-ban újraalakult, és egy ifjú titánt, Joe Gooch-ot hívta meg a korábbi énekes "nyugdíjazásával" megüresedett frontemberi poszt betöltésére. Mivel zenéjük szerencsére nem öregedett az alapítótagokkal, a fiatalság mostanában is szívesen jár lendületes bulijaikra. A Győr-Stock- Wave-Stock koncertprogram keretében adott Ten Years After-koncert egyébként szintén tisztelgés 1968 emléke előtt. Hiszen a "fiúk" nagy lázadók voltak a maguk idejében.

Az idei Mediawave egyik plakátja