A világfalu közösen mozizik: Pangea Nap

Mit csinál május 10-én, szombaton este együtt 500 millió ember a Föld 180 országában? Filmet néz, méghozzá ugyanazt a 24 válogatott kisfilmet a világ több mint 1500 pontján. A dokumentumfilmes Jehane Noujaim ötlete nyomán először valósul meg most szombaton a Pangea Nap, amelynek célja, hogy a "közösen" nézett filmekből többet megtudjunk egymásról. A világ hat nagyvárosában koncertek, előadások és beszédek dúsítják a globális filmfesztivál programját. Magyarország is csatlakozott a mozgalomhoz, a Kazinczy utcai Szimplakertben kivetítőn követheted az eseményeket, de interneten és mobiltelefonon is belenézhetsz a Pangea online közvetítésébe.

Forrás: [origo]

Maga a rendezvény kitalálója, a dokumentumfilmes Jehane Noujaim is bejutott egy filmmel: Combatants for Peace (Béke harcosai) című munkája bemutat egy izraeli és egy palesztin katonát, akik valaha egymás ellen harcoltak, de most megtagadták az erőszakot, és a Béke Harcosai nevű csoportban küzdenek a konfliktus békés megoldásáért - már együtt.

Forrás: [origo]

A neves dokumentumfilmes Newton Aduaka díjnyertes filmje, az Ezra egy Sierra Leone-i kisfiú történetén keresztül meséli el az ottani háborúk legszörnyűbb következményét: a katonai szolgálatba kényszerített gyerekek sorsát.

Forrás: [origo]

A Pale Blue Dot (Sápadt kék pötty) négy milliárd mérföld távolságból mutatja meg a Földet, amelyből nem látszik semmi abból a messzeségből, csak egy sápadt pici pont, amelyről nem képzelné senki, hogy ott véres háborúk dúlnak, ideológiai, vallási konfliktusok választják szét az embereket. Ha látod a Földet űrhajóból nézve, kis játékbolygónak tűnik, ahol játékemberek űzik játékaikat.

Forrás: [origo]

Az angol Aysha Begum Miah And That is How I Wash My Hijab (És így mosom a fejkendőmet) című filmje azt próbálja bemutatni, hogy milyen szerepet játszik a fejkendő, a hijab egy muszlim nő életében. Az európaiak gyakran azt gondolják, hogy ez az elnyomás, az alávetettség szimbóluma az iszlám világban. Sok muszlim nő pedig azt gondolja, ez a hit igazolása és nőiségük megélése, ami biztosítja, hogy a férfiak ne megjelenésükkel foglalkozzanak, hanem személyiségükkel, eszükkel.

Forrás: [origo]

Az Elevator Music (Lift zene) a generációk egymás mellett éléséről szól, egy jelképes szituációba sűrítve a problémát: milyen feszültségek adódnak abból, ha egy idős, konzervatív úr belép a liftbe, ahol egy 15 éves lány éppen hangosan hallgatja a zenét a mobiljáról? Nagyvárosi probléma egy londoni rendezőtől.

Forrás: [origo]

A J'Attendrai le Suivant (Várom a következőt) szintén egy modern nagyvárosi problémát feszeget: a kapcsolatteremtés nehézségét mutatja be. 29 éves fiú a metróban járkál azzal a szöveggel: "Nem kéregetek, Antoine vagyok, egy magazinban olvastam, hogy Franciaországban ötmillió szingli nő él. Hol vannak?"

Forrás: [origo]

A Yellow Sticky Notes (Sárga ragacsok) a post-it-ok rémuralmát vizionálja az animáció vicces eszközeivel. Chiba Stearns rendező miután rájött, hogy életét elborították a sárga ragacsok, és a világ történéseire, de még saját életének fontos dolgaira sem képes figyelni, gyorsan csinált egy animációs filmet, amiben figyelmeztet minket is, nehogy úgy járjunk, mint ő.