A szocreál idilli bája: Sztálinok, sztahanovisták Debrecenben

2008-ban, Debrecenben lelkes, vörösnyakkendős úttörők, boldogan tevékenykedő bányászok és harcos munkásnők között álldogálunk. Bár egy bácsi a közönség soraiból komoly arccal vezényli pálcájával a munkásmozgalmi nótákat, nem mentünk vissza ötven évet - csak megnéztük a debreceni MODEM csütörtökön nyílt szocreál-kiállítását. Nagyon vicces. Olyannyira, hogy nem is értjük, miért nem jutott eddig senkinek sem eszébe, hogy összegyűjtse az ötvenes évek legcsapnivalóbb képeit egy múzeumba, és szép keretben egymás mellé aggassa a fehér falra, mintha egytől egyig mind műremek lenne. Önműködő irónia, duplafenekű idill és hungarocell Sztálin-szobor a MODEM Szocreál - Festészet a Rákosi-korszakban című kiállításán.

Benedek Jenő már említett nagy ívű kompozíciója (Mit láttam a Szovjetunióban?) előtt merül fel a kérdés, hogy ugyan kik voltak azok a festők, akik hajlandóak voltak egyik napról a másikra elkezdeni mosolygós traktoroslányokat festeni. "Voltak teljes ismeretlenségből érkező festők, akik aztán sztárkarriert futottak be, például Benedek Jenő. Ő tipikus falusi kismester volt, aki régi vágású mezőket festett, meg parasztokat. De az a furcsa, hogy Révaiék a befutott festők közül is sok embert maguk mellé állítottak. Ilyen volt például Pór Bertalan, aki neves avantgárd művész volt a tízes-húszas években, baloldali meggyőződéssel. A Tanácsköztársaságban nagy aktivista dekorációt csinált a Hősök terére, aztán emigrált, élt egy kicsit a Szovjetunióban, majd élete vége felé, '50-ben megfestette ezt a zombi-szerű Rékosi-képet. Aztán voltak azok, Pátzay Pál, Szőnyi István, Bernáth Aurél, akik azt gondolták, ha saját tekintélyükkel bekerülnek a szisztémába, akkor megváltoztatják - és valamilyen fokig ez igaz is volt. Bernáth például igyekezett sok munkást festeni, de közben képzős főiskolai tanárként kinevelt egy generációt, akiknek nem szocreált tanított. Egymillió tanítványa volt, akik jó festők lettek utána. Létezett egy ilyen értelmiségi attitűd, hogy megpróbáltak az egész rendszerből valamit kihozni. Ebben van kényelemszeretet is... Nyilván szimpatikusabb a hősi ellenállás, de ebből kevesebb volt."

Az előtérben Sztálin, hátul pedig kék ingben a sztahanovista | Nézd meg a többi képet is!

A magyar szocreál irányzatban az a félelmetes, hogy úgy született meg, mint az ötéves terv termelési rekordjai - ráadásul csak tíz hónap alatt. 1949 őszén a kulturális élet vezetői elhoztak Budapestre egy nagy szovjet szocreál kiállítást. Alig egy évvel később, 1950 augusztus 20-ra már össze tudtak állítani egy tárlatra való anyagot a friss magyar szocreál művekből. "Nem nagyon gondolták, hogy menni fog" - meséli erről Rieder Gábor. "Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria akkori teljhatalmú diktátora, azt mondta, hogy ez lehetetlen, évek kellenek az átmenethez. Közben Moszkvában már várták az anyagot, szorított az idő, így hát kiadták a programot, háromnegyed év múlva kell egy kiállítás. Bizottságokat alapítottak, azok végigjárták a műhelyeket, és konzultációkat tartottak; ide be lehetett hozni a vázlatokat, megbeszélni, hogy jó-e ott a vörös csillag, vagy hogy legyen. Kiadtak egy ötventételes témajegyzéket is, hogy milyen címeket javasolnak. Nagyon meg volt az egész tervezve." És láss csodát, a szovjet kiállítás után tíz hónappal a magyar művészek szállították a megrendelt stílust. Az első kiállításon több mint száz festmény szerepelt, és több százezer néző látta.

CsernusTibor Három lektor című képe látható az előtérben, ami már kicsit kilóg a szocreálból: dekadens értelmiségiek alkoholizálnak a kávézóban, ráadásul a vörös virág is lefittyed... | Nézz még képet!

Ez a szisztéma hat évig működött. Az '56-os kiállítást a forradalom miatt már nem rendezték meg, utána véget ért a szigorúan vett szocreál időszaka, ezek a képek pedig lassan cikissé váltak. Minden intézmény, amelyik a "hőskor"-ban vásárolt e festményekből, szépen lassan leadta őket a Magyar Nemzeti Galériának, amelynek raktárában az évek során csak gyűlt rajtuk a por. A debreceni MODEM szocreál-kiállításának nyolcvan százaléka érkezett a Galéria pincéiből. A fővárosi képtár állandó kiállításán egyébként négy-öt kép mutatja be a vécével szemben ezt a korszakot.

A debreceni MODEM egyik leginkább zavarbaejtő gesztusa e kiállítás kapcsán, hogy elkészítették - pontosabban újra összeállították - az '56-ban ledöntött Sztálin-szobor mását. A nyolc méteres alak hungarocellből van, de ez nem látszik rajta: messziről mintha csak az igazi lenne. Mikus Sándor hírhedt szobrát a forradalom hevében láncfűrésszel aprították szét a felkelők. Ledöntése erős szimbolikus gesztus volt, és most óhatatlanul is kérdéseket vet föl, hogy egy kiállítás kedvéért újra felállítják.

A Debrecenben látható hungarocell-rekonstrukció persze csak dublőr, de akként nagyon is sikeres: eredetileg Mészáros Márta Napló apámnak és anyámnak című 1990-es filmjéhez készült, később szerepelt A napfény ízé-ben is. Most szétmállott állapotban, darabokban került Debrecenbe, úgy kellett összerakni, mint egy háromdimenziós kirakós játékot.

Gulyás Gábor és a kertben felállított hungarocell-Sztálin | Nézz még képeket!

"Nagy kérdés volt, hogy mit csináljunk ezzel a Sztálinnal" - avat be minket a dilemmába Gulyás Gábor, a MODEM igazgatója. "Először azt gondoltam, hogy ráírjuk, hogy 'Ruszkik, haza!', valaki meg azt javasolta, írjuk rá: 'a nők bálványa'. Felmerült az is, hogy fektetve kellene elhelyezni - de akkor meg azonnal egy '56-os emlékmű lenne. Végül nem kerül rá semmi, de bent lesz felállítva a kertben. Ha kint lenne a téren, ahol tavaly Leonardo Kolosszus-a állt, akkor köztéri alkotásként jelenne meg. Így, itt kiállítási kontextusban marad. Vannak persze politikai indulatok, amivel nehéz mit kezdeni, de azt gondolom, ez így, itt kiállítási tárgy. Persze zavarbaejtő - tudom, hogy a határokat feszegeti. Valójában én is kíváncsi vagyok. Ha szélsőséges reakciókat kelt sokakban, akkor újra végig kell gondolni."

A MODEM Mit kell tudni a kommunizmusról? címet viselő kiállítási sorozata:
Július 10. - november 7.Szocreál - Festészet a Rákosi-korban
Július 24. - október 26.Hétköznapi kommunizmus - plakátok, filmek, fotók
Augusztus 14. - november 16.Lenin visszamegy a sírba? - orosz szoc-art