Sajó András

IV/d Az áldozattá válástól való félelem

A büntetőjog racionális megközelítésével kapcsolatban felvetődik egy további nehézség. A büntetőpolitika egy olyan társadalmi légkörben formálódik, amelyet áthat az áldozattá válástól való félelem.

A kutatások többségében egyébként azt állapították meg, hogy akik bűncselekmények áldozatai voltak, azok kevésbé kívánnak szigorú büntetést. A félelem éppen konkrét tapasztalatok hiányában követel szigorú, a következményekkel és költségekkel nem számoló büntetőpolitikát. Nagyon sok országban az elmúlt húsz évben a lakosság többsége úgy követelt szigort és súlyos börtönbüntetéseket, hogy a bűnözés nem nőtt - de a közhangulatnak engedve a büntetések egyre szigorodtak. Természetesen az sem kizárható, hogy éppen ezzel a szigorítással tették a bűntetteket kellően költségessé, és ez járul hozzá a hatékonyabb elrettentéshez - de a közvetlen és társadalmi költségek, mint az amerikai példán láttuk, rendkívül nagyok.

13. ábra

14. ábra

15. ábra

16. ábra

De még ezen a ponton sem reménytelen a helyzet. A tapasztalatok szerint a rendteremtő, szigorító programok elfelejtődnek, különösen ha a már említett költségkorlátokba ütköznek. A büntetőpolitika mesterei a rendteremtési felhatalmazásokba ésszerű programokat rejtenek. A szigorú büntetési tételeket a bírák kicselezik. Börtönőrök és a közegészségügyi hatóságok a dekriminalizáció lelkes híveivé válnak, amikor a börtönökben a túlzsúfoltság miatt antibiotikumnak ellenálló tébécé jelentkezik. A rendőrfőnöknek sikert kell felmutatnia, tehát kiharcolja a pénzt a köztéri világításra és a bűnmegelőző járőrözésre. Az embereket sikerül visszacsalogatni az utcára, ami viszont az utcai erőszaktól veszi el sokak kedvét. Legalábbis így történt New Yorkban az elmúlt tíz évben.