Sólyom László

Az alkotmány őrei

I. Az alkotmánybíróságok évtizede

Egy új testület születése Magyarországon a rendszerváltáskor

1989 nyarán néhány szakemberen kívül szinte senki nem tudta Magyarországon, mi az az alkotmánybíróság (AB). Még az Ellenzéki, illetve Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások során az AB felállításáról vitatkozók többsége is csak annyit tudott róla, hogy fontos hatalmi szervezet, s a tárgyalások tétje is az volt, hogyan lehet kivédeni azt a kockázatot, hogy az AB is a kommunista hatalomátmentést szolgáló szerv legyen, illetve milyen befolyást lehet biztosítani a Bíróságban az ellenzéknek - a választások kimenetelétől függetlenül.

1990 tavaszán azután általános meglepetést keltett, amikor egy esztergomi művelődési ház színpadán egyszer csak megjelent a még sosem látott kék talárban öt férfiú, és a tévé nyilvánossága előtt kissé kaotikus tárgyalást tartott.

Video: Az első Alkotmánybíróság a kamatadó ügyét tárgyalja

De még nagyobb meglepetést keltett, s ezúttal a kormányban és a parlamentben, hogy az AB alkotmányellenesnek nyilvánította, és azonmód megsemmisítette a kamatadóról szóló törvényt (a lakáskölcsönök kamatának felemelését 3 %-ról 25 %-ra). Ekkor ébredtek rá, hogy mit is hoztak létre az új alkotmányban, hogy milyen megkerülhetetlen gátakat emelhet az alkotmányosság a magát korlátlannak gondoló politika elébe. Jelképes volt az első állami reakció is: a két pénzügyi államtitkár döngő léptekkel elhagyta a termet.

Egy évvel megalakulása után már mindenki tudta Magyarországon, hogy mi is az Alkotmánybíróság, népszerű lett (olyan népszerűtlen ítéletek dacára, mint a halálbüntetés eltörlése). Sőt: megbíztak benne. A rendszerváltás összes döntő és vitatott kérdésében - a kárpótlás, az igazságtétel, az ügynökök, az államfő helye az új parlamentáris rendszerben stb. - az AB mondta ki a végső szót. Továbbá szinte azonnal megnyilatkozott a klasszikus témákban is: a halálbüntetés, abortusz, szólásszabadság, média, állam és egyház viszonyának kérdéseiben.