Sólyom László

Az alkotmány őrei

A másik eszköz, hogy az AB ragaszkodik bírói szerepéhez, vagyis ahhoz, hogy ő mondja ki a végső szót, s ne váljon más, politikai döntések közreműködőjévé. Ennek érdekében az AB még a törvényben írt hatásköreit is módosította.

Így előfordult, hogy nem volt hajlandó előzetes normakontrollt végezni, noha az alkotmánybírósági törvény szerint attól a perctől kezdve, hogy egy törvényjavaslatot bevittek a Házba, ötven képviselő előzetes normakontrollt kérhetett. Ez azt jelentette, hogy a még politikai viták kereszttüzében álló, nem is végleges szöveget kell elbírálnia (akár ismétlődően) az AB-nak. Az előzetes normakontroll voltaképpen tanácsadás a törvényhozási folyamatban, amelyben mások döntenek. Egy bíróság azonban végső és kötelező döntést hoz. Ennek is megvan a maga amerikai hagyománya. Amikor Washington elnök 30 kérdést tett fel a Legfelsőbb Bíróságnak arról, hogyan viszonyuljanak az Államok a francia-angol viszályhoz, a bíróság azt válaszolta, hogy nem áll módjában tanácsot adni, s ebben csak az vigasztalja, hogy az elnök bölcsessége meg fogja találni a helyes utat. A magyar AB érdesebben fogalmazott: az AB nem tanácsadója, hanem bírája az Országgyűlésnek - áll az egyik ítéletben.

Hasonlóképpen, ha a legfőbb állami szervek alkotmányértelmezést kértek tőle, az AB csak olyan kérdéseket fogadott el, amelyek alkalmasak arra, hogy minden más esetben is kötelező, elvont szabállyal lehessen válaszolni rájuk. Az AB nem arra válaszolt, hogy a köztársasági elnöknek alá kell-e írnia Hankiss Elemér felmentését a tévéelnöki székéből, hanem azt fejtette ki, milyen körben, milyen kritériumok megléte esetén van az elnöknek úgynevezett önálló politikai döntésre joga, amelyhez tehát nem kell miniszteri ellenjegyzés.

Hogy mi az alkotmányértelmezési kérés mögötti konkrét politikai vita, hogy egyáltalán van-e ilyen ügy, az AB számára olyan kérdés, mint Don Quijote számára az, hogy Dulcinea del Toboso valóban létezik-e. Mikor a hercegnő Don Quijotétől e felől érdeklődött, ő így válaszolt: "Csak az Isten tudja, van-e a világon Dulcinea vagy nincs, puszta fantom-e ő vagy sem, s ez nem is olyan tárgy, amely felől szükséges volna az utolsó porcikáig bizonyosságot szerezni". Csak az Isten tudja - folytathatnám -, hogy ez-e az egyetlen eset, amikor az alkotmánybíró Don Quijotéhez hasonlít.