Mocsai páratlan sikert ért el a nőikézisekkel<br/>

Hetvennyolc nap, alig több, mint két és fél hónap alatt kétszer volt sporttörténelmi esemény főszereplője a magyar női kézilabda-válogatott: október elsején ezüstérmes lett a sydneyi olimpián, vasárnap Bukarestben először nyert Európa-bajnokságot.

Mocsai, a csodagyáros

A magyar válogatott az első mérkőzésén döntetlent játszott Jugoszlávia ellen, de utána már nem volt megállás: csak győzelmek jöttek. A csoportelsőség kivívása után következtek az igazán nagy feladatok. Az elődöntőben a házigazdákon kellett túljutni, az ötezer fanatikus szurkolóval "megerősített" románok ellen ez nem volt egyszerű feladat, de megoldotta a magyar válogatott. Aztán a fináléban Ukrajna következett. A második félidő derekán már ugyanúgy hat gól volt a Mocsai-gárda előnye, mint a dánok elleni emlékezetes ötkarikás döntőn. Ez rossz ómen volt, mert a rivális - a sok kimaradt magyar ziccer miatt - fordítani tudott, de szerencsére az egész Eb-n rengeteget vállaló Farkas Ágnes hosszabbításra mentette a meccset. A "rájátszásban" már nem volt kegyelem, így született meg a hőn áhított győzelem.

A szövetségi kapitány az egyéni értékeléssel még vár. Azt viszont máris megállapította, hogy mindenki erőn felül teljesített és főleg az "ötkarikás mag" tett ki magáért, mert bő két hónap alatt újra csúcsformába került, ami - normális körülmények között - szinte szakmai lehetetlenség.

- Az Eb-rendezést, az időpontját többen kifogásolták, hiszen túl közel esett az olimpiához - mondta Mocsai. - Ezért aztán néhány, a világ élmezőnyéhez tartozó válogatott eleve a második vonalát szerepeltette Romániában. Nekünk vegyes együttesünk volt, hiszen Sydneyhez képest sérülés és egyéb okok miatt sokan hiányoztak, így a fiatalok is lehetőséget kaptak, és remekül éltek vele.

Az Eb legjobb játékosa Siti Beáta lett, a csapat pedig kivívta a jövő évi olaszországi világbajnokságon és a 2002-es dániai Eb-n való indulás jogát.

- Ezzel sok idő nyertünk. Lehet csapatot építeni, nem kell előzetesen tétmérkőzésekre készülni - mondta Mocsai Lajos, akinek szerződése az Európa-bajnoksággal lejárt. A hosszabbításról az elnökség dönt, várhatóan január elején: - Én ismertettem az elvárásaimat, most a szövetségen a sor - mondta a mester.

Bár az elveszített lehetőség miatti csalódottság jellemzi a hétfői román lapok kommentárjainak hangnemét, az írások többsége egybehangzóan azt állapította meg: a szombat esti román-magyar találkozón a magyar női kézilabda válogatott minden szempontból jobb volt a házigazdáknál.

Romániában vasárnap nem jelennek meg lapok, s a korai lapzárta miatt az értékelések még a vasárnap este játszott döntő előtt kerültek nyomdába. Ennek ellenére a tudósítók "megelőlegezték" a sikert a magyaroknak az Eb meglepetés-csapatával, az ukrán együttessel szemben.

"Jelenleg a világon Magyarországnak van a legerősebb csapata női kézilabdában. Csak saját balszerencséjük, vagy az ellenfél csodája foszthatja meg a magyarokat a döntőben az aranytól, ahogy az a sydneyi olimpián már megtörtént" - írta a Romania Libera. "A román csapat csak egy góllal kapott ki az ellenfelétől, s ennek alapján az a benyomás támadhat, hogy akár győzhetett is volna. Erről azonban szó sem volt" - állapította meg a Cronica Romana. "A győzelem kérdése egyetlen pillanatra sem vetődött fel, még akkor sem, amikor lányaink vezettek" - tette ehhez hozzá az Azi.

A Curierul National úgy látta, hogy a tapasztalat győzte le az ifjúságot. A magyar csapat a pályán nem volt ugyan sokkal jobb, a mérkőzést pszichikai fölényének köszönhetően nyerte meg. Mocsai Lajos tanítványai képesek voltak arra, hogy túltegyék magukat a közönség nyomásán, s olyan célratörő játékot mutattak be, amelynek eredményeként többnyire nyugtató vezetés birtokában voltak - hangsúlyozta a lap.

Mocsai Lajos taktikáját dicsérte a Cotidianul is, amely szerint "csárdást jártak" a vendégjátékosok szombat este a bukaresti sportcsarnokban. A lap szerint a román csapatból csak Simona Gogirla nyújtott kimagasló teljesítményt, a középen erőltetett támadások, a szélek elhanyagolása megbosszulta magát: a győzelemre éhes szurkolótábor pokoli biztatása ellenére simán nyertek a magyarok.

"Túlságosan szép lett volna" - írta az elszalasztott lehetőségről a Dimineata, azt hangsúlyozva, hogy csak a mérkőzés elején, 4-4-ig volt kiegyenlített a küzdelem. Ezután a magyarok átvették az irányítást, s a románok gyermeteg hibái csak megkönnyítették a dolgukat.

A román lapok közül egyedült az Adevarul írt kiábrándító csalódásról. Értékelése szerint a szombat esti találkozó képe nem azt mutatta, hogy az ellenfél jobb; a magyarokon az sem látszott, hogy két és fél hónappal korábban ezüstérmet nyertek az olimpián. "Egy egész ország akarta a sikert, de sajnos a román válogatott képtelen volt a győzelemre, sőt azt a benyomást keltette, hogy már az elődöntős jelenléte is tévedés. Azok az emberek, akik minden reményüket a román csapatba fektették, nem érdemelték ezt meg, s ezen lányainknak is el kellene gondolkozniuk" - fogalmazott az Adevarul.

Valamennyi beszámoló úgy értékelte, hogy a román közönség összességében sportszerűen viselkedett: csak a magyar himnusz elejét fütyülték végig, s a mérkőzés alatt is megelégedtek azzal, hogy fergetegesen biztatták a hazaiakat, tartózkodtak a magyaroknak címzett obszcén és egyéb bántó bekiabálásoktól.

(MTI)