Cassano, a hisztis csatárzseni

A zsenik mindig is nehezen kezelhető embereknek számítottak, és ezen állításra az egyik élő bizonyíték Antonio Cassano. A talján támadó kivételes képességeit valószínűleg senki sem vonja kétségbe, ugyanakkor indolens viselkedése, hisztijei és stiklijei eddig nem tették lehetővé, hogy befussa azt a pályát, amire képes lehetne.

Miután a 2003-2004-as pontvadászatban is kiválóan futballozott (ezúttal 14 találatot ért el), így nem okozott meglepetést, hogy Trapattoni kivitte őt a 2004-es kontinensviadalra is, még ha a szakértők többsége úgy is vélte, hogy Cassanónak alighanem csak epizódszerep jut majd.

Ennek megfelelően az első, Dánia elleni csoportmérkőzésen csak csereként állt be, de a találkozót követően Tottit eltiltották, mert leköpte a dánok középpályását, Christian Poulsent, így aztán a következő meccsen Cassano a kezdő tizenegyben találta magát. A svédek ellen a fiatal focista a squadra azzurra egyik legjobbja volt, ő fejelte a taljánok vezető gólját, ám a háromkoronások egyenlíteni tudtak, így az utolsó találkozón az olaszoknak Bulgária legyőzése mellett abban is bízniuk kellett, hogy a csoport másik találkozóján nem születik 2-2-es döntetlen.

Hogy-hogy nem, a svédek és a dánok kihozták azt az eredmény, ami kettejük továbbjutását, illetve az olaszok kiesését jelentette... Pedig a bolgárok ellen Cassano egészen fantasztikusan futballozott, az első találat előtt kapufát rúgott, majd a hajrában ő érte el a győztes gólt. A csatár örömittasan futott a kispadhoz, majd megtudta, hogy a másik találkozó 2-2-re áll, és sírva fakadt...

Az Európa-bajnokság mindenesetre a nemzetközi sztárok közé emelte Cassanót, és szinte mindenki biztos volt benne, hogy hamarosan vezéregyéniség lesz a válogatottban. Hogy nem így történt, arról elsősorban a futballista tehetett, aki a következő években nem annyira remek játékával, hanem inkább botrányaival hívta fel magára a figyelmet. Cassanót megviselte, hogy első számú mentora, Capello felállt az AS Roma kispadjáról, és a focista nem nagyon jött ki a tréner utódjaival - főleg Rudi Völlerrel volt sok konfliktusa.

A német szakember lemondása után Luigi del Neri lett a rómaiak mestere, akik végképp nem viselte el Cassano stiklijeit (a csatár rendszeresen visszabeszélt az edzőnek, és nem tartotta be a csapat belső szabályzatát, például nem volt hajlandó kikapcsolni a mobiltelefonját az öltözőben, és azt is nehezen viselte, amikor lecserélték), és egy időre száműzte is őt az első keretből.

A bajnoki hajrában aztán már Bruno Conti irányította a Farkasokat, és a klub egykori legendás focistája nem csak hogy visszavette Cassanót a kezdők közé, de Totti eltiltása idején a csapatkapitányi karszalagot is neki adta.