Először jöjjenek a legfrissebb tények. Argentína – a négy mérkőzésre eltiltott Lionel Messit nélkülözve – 2-0-ra kikapott Bolíviától. (Messi a hét végén a spanyol bajnokságban a Granada ellen sem játszhat, mert a legutóbbi fordulóban begyűjtötte ötödik sárga lapját.) A brazil válogatott viszont 3-0-ra nyert Paraguay ellen, és gyakorlatilag kijutott a jövő évi oroszországi világbajnokságra.
Most viszont merüljünk el a futballtörténelemben.
A Guardiola-korszak két dologról marad emlékezetes: a rengeteg trófeáról és a FIFA-vírus megszületéséről. Pep Guardiola irányítása alatt a Barcelona a megszerezhető 51 pontból csupán 31-et ért el a vb-selejtezők után játszott bajnokikon.
A valóságban persze nem ennyire drámai a helyzet,
de amióta Luis Enrique irányítása alatt összeállt a Messi, Neymar, Suárez trió, a FIFA-vírus kiújult.
A 2018-as dél-amerikai vb-selejtezőket követő mérkőzéseken eddig három győzelem, egy döntetlen és két vereség a Barcelona mérlege.
A Luis Enrique-korszak első ilyen meccse 2015. október 17-én, a Rayo Vallecano elleni 5-2-es győzelem volt, amit Neymar mesternégyesével és Suárez góljával nyert meg a Barcelona. A meccs érdekessége, hogy a legtöbb statisztikai mutatóban a Rayo felülmúlta a katalánokat (labdabirtoklás 57-43%, kapura lövés 22-14, szöglet 10-7). Lionel Messi nem lépett pályára a meccsen, miután a hatodik fordulóban térdsérülést szenvedett, és két hónapig nem játszhatott. Csak 2015 novemberében tért vissza, az újabb FIFA-játéknap után rendezett El Clásicón a Bernabéuban.
Nem tűntek fáradtnak:
A meccs előtt és közben is akadt problémája a Barcelonának:
Neymar későn érkezett vissza a brazil válogatottól, Messi csak a kispadon kezdett, ráadásul Mascheranót már a 27. percben le kellett cserélni sérülés miatt.
A meccset végül 4-0-ra megnyerte a Barcelona, Suárez duplázott, Neymar is gólt lőtt, Messi pedig visszatért a két hónapos kihagyás után. A Barcelona ekkor már benne volt a 39 meccses veretlenségi rekordsorozatában, amit a tavaszi El Clásico zárt le.
A meccs előtt az AS kiszámolta, hogy a katalán játékosok 100 ezer kilométerrel többet utaztak, mint a madridiak. A Barcából hatan (Suárez, Messi, Mascherano, Bravo, Alves, Neymar), a Realból hárman (Navas, James, Danilo) repültek Dél-Amerikába,
a legtöbbet Suárez utazta, 28 ezer kilométert.
A Clásicón mind a hat Dél-Amerikát megjárt játékos kezdőként lépett pályára a Barcelonában, a Realnál viszont csak Keylor Navas kezdett.
A második félidő elején a Barca megszerezte a vezetést, és abban a pillanatban 13 pontos előnye volt a tabellán a madridiak előtt. A meccset azonban megfordította a Real, amivel komoly hullámvölgybe sodorta a katalánokat: kiestek a Bajnokok Ligájából, a bajnokságban pedig kikaptak a Real Sociedadtól és a Valenciától is, így az utolsó öt fordulóra egy pontra olvadt az előnyük (végül megnyerték mind az öt hátralévő meccsüket, és bajnokok lettek). A Barcelona játékáról sok mindent elmond, hogy
a Messi, Neymar, Suárez hármas mindössze egyszer találta el a kaput
ezen a találkozón. A meccs után Gerard Piqué is belátta, hogy a szezon döntő szakaszára kifulladt a csapat. „Muszáj pihennünk” – mondta.
A Barcelona és a dél-amerikai támadók
A katalán klubnak mindig is szoros kapcsolata volt a dél-amerikai támadókkal, a jelenség nem a Messi, Suárez, Neymar trióval kezdődött. Megépülése után a Camp Nou első gólját egy paraguayi játékos, Eulogio Martínez lőtte. Aztán amikor 1960-ban története során először a Real Madrid kiesett a BEK-ből – éppen a Barcelona ellen –, a brazil Evaristo de Macado szerezte a mindent eldöntő gólt. 1982-ben Maradona érkezett a csapathoz, 1993-ban Romario, 1996-ban Ronaldo, 1997-ben Rivaldo, 2003-ban pedig Ronaldinho.„Asterix lerohanja Rómát” – ezzel a címmel vezette fel az egyik vitoriai újság a Barcelona–Alavés bajnokit az idény elején. Az újonc Alavés a 95 éves története során csupán egyszer tudott nyerni a Camp Nouban (az 1999/2000-es szezonban, 1-0-ra).
A meccset megelőző válogatott szünetben Messi, Neymar és Suárez összesen 78 ezer kilométert utazott,
így nem volt meglepő, hogy az Alavés ellen csak Neymar kezdett (Messi a 60., Suárez a 66. percben állt be). A Barcelonának 16 lövési kísérlete volt, de csak kétszer találta el a kaput.
A meccset 2-1-re az Alavés nyerte. Mindez kísértetiesen hasonlított a Barca hat évvel korábbi botlásához: akkor az újonc Hércules nyert 2-0-ra a Camp Nouban, szintén válogatott meccsek miatti szünet utáni bajnokin.
Ezerszer voltunk már ilyen helyzetben, egyszerűen megbarátkoztunk vele
– utalt a FIFA-vírusra Sergio Busquets az Alavés elleni meccs után.
Október elején – ugyancsak egy vb-selejtezős túrát követően – a Deportivo legyőzése nem okozott problémát, a dél-amerikai kontingens góljaival (Rafinha 2, Suárez, Messi) 4-0-ra nyert a Barcelona.
Legutóbb a Málaga elleni 0-0-s döntetlen előtt játszottak vb-selejtezőket. Suárez eltiltás, Messi sérülés miatt nem lehetett ott a meccsen. A Barcelona óriási fölényben (81%-os labdabirtoklás, 29 kapura lövés), és fél órát emberelőnyben játszva sem tudott gólt lőni hazai pályán, amire 637 napja nem volt példa. A meccs után Piqué önkritikusan értékelt:
Nincs kifogás. A költségvetésünk elég nagy ahhoz, hogy kötelező legyen megnyernünk az ilyen meccseket.”
A meccs legjobbjának Neymart választották – aki egy héttel korábban győzelemre vezette a brazilokat Argentína ellen –, egymaga hat lövéssel próbálkozott, és kilencszer cselezett sikeresen.
A 2014-es dél-amerikai vb-selejtezők idején (2011. október – 2013. október) három edző irányította a Barcelonát. Ebben az időszakban
Messi minden sorozatot figyelembe véve 130 gólt lőtt,
ami egyértelműen mutatja, hogy a csapat eredményessége szinte kizárólag rajta múlott. Ez a FIFA-játéknapokat követő meccseken is látszott: öt győzelem és két döntetlen volt a Barcelona mérlege, közvetlenül az után, hogy Messi átutazta a világot.
Ezen a hét meccsen az argentin összesen tíz gólt lőtt. Összehasonlításképp: a támadósor másik dél-amerikai játékosa, a chilei Alexis Sánchez ugyanezeken a bajnokikon mindössze 155 percet játszott, és egyetlen gólt szerzett. Az az egy viszont győzelmet ért: a 2013/2014-es szezon negyedik fordulójában a Barcelona kétgólos előnyt adott le a Sevilla ellen, és csak Sánchez 94. percben lőtt góljával kaparta ki a győzelmet. A meccs legjobbjának viszont Neymart választották, csakúgy, mint az Osasuna elleni 0-0-s bajnokin, ahol Messi csereként állt be, miután egy héttel korábban kivívta a világbajnoki részvételt az argentin válogatottal.
Az az eredményekből is látszik, hogy a Messi, Neymar, Suárez trió összeállásával és Luis Enrique erre a három játékosra épülő taktikájával a Barcelona játéka szinte csak a dél-amerikai támadósortól függött: ha nekik megy, a csapatnak is megy, ellenkező esetben viszont sebezhetővé válnak – ahogy erre az idei szezonban is akadt példa bőven.
A FIFA-vírus közel egy évtizede, hogy megfertőzte a Barcelonát, de a gyógyírt a mai napig nem találják. A trófeák számában ez különösebben nem mutatkozik meg, de a szezon során számos kellemetlen pillanatot okoz a csapatnak.