Úgy éreztem magam, mintha börtönben lennék - exkluzív interjú a La Ligából

Enis Bardhi történetére akár egy forgatókönyvíró is felkaphatná a fejét. 18 évesen még a svéd negyedosztályban szerepelt. 2014 augusztusában pedig úgy érkezett a magyar NB I-be, hogy mindenki csak találgatta, az akkor még Macedónia korosztályos válogatottjában focizó fiatal tehetségben vajon mit láthattak az Újpestnél. A középpályás aztán hihetetlenül kemény munkával, sokszor az edzések után egyedül gyakorolva kinőtte a magyar élvonalat, és 2017 nyarán a La Ligába, a Levante együtteséhez igazolt. Helyzetjelentés Spanyolországból, interjú Enis Bardhival.

Sosem volt aktuálisabb még ez a kérdés: Hogy van?
Köszönöm szépen, minden rendben, itthon vagyok, az idő egyre melegebb Valenciában. Mondjuk, ez utóbbi nem érintett, mert május elejéig nem mehettem ki a szabadba. Eszméletlen, hogy mindez megtörtént, de május első hétfőjén és keddjén megvoltak a koronavírus-tesztek a csapatnál, és az eredmények után remélhetőleg elkezdődhetnek az edzések.

Szerencsére a családom is jól van, édesapám egy kis faluban él Észak-Macedóniában, ott szinte nem is érzékelhető ez a járvány. Nem úgy, mint itt, Spanyolországban, ahol rendkívül rossz volt a helyzet.

A karantén alatt az első hetekben teljesen kihaltak voltak az utcák, egy autót sem lehetett látni, hallani. Most már sokkal jobb, lassan teljesen visszatér az élet a városba.

Tudom, hogy itt és most Ön kérdez és én válaszolok, de mi újság Újpesten?

Május 4-től, akárcsak mindenki más Magyarországon, ők is elkezdhettek edzeni, a bajnokság pedig a hónap végén folytatódik. Követi a csapat eredményeit?
Nem mindig, de például a derbiket a Ferencváros ellen próbálom nyomon követni. Sok új játékos érkezett már Újpestre, mióta eljöttem, őket nem ismerem, pedig a régi társakat szívesen néztem. A barátaim közül már nincs az együttesnél Bojan Sankovic és Nemanja Andric, és elment már Balogh Balázs, Windecker József, Kylian Hazard, szóval sokan nem tartoznak már a régiek közül az Újpest kötelékébe.

Enis Bardhi (középen) még újpesti színekben, 2017 májusában a Haladás elleni győztes gólja után. Forrás: Újpest FC

Kanyarodjunk Spanyolországra és kicsit menjünk vissza az időben. Március 8-án léptek utoljára pályára a bajnokságban, akkor a Granada ellen 1-1-s döntetlen született. Utána hogy történt a leállás a Levanténál?
Egyik nap éppen a stadionban edzettünk, amikor az edző szólt nekünk, hogy a klub elnöke szeretne velünk beszélni. Amikor mind összeültünk, akkor elmagyarázta, hogy mi a helyzet a vírus miatt, én addigra már hallottam a híreket Olaszországról.

Felkészítettek minket, hogy lehet, teljesen megáll majd a bajnokság.

Ha jól emlékszem, az utolsó meccsünk utáni két héten belül jött a döntés, hogy nem lesznek közös edzések. Azon a napon a csapatból mindenkit leteszteltek és az orvosunk azt mondta, hogy szerencsére senki sem kapta el a koronavírust.

Aláírtunk egy papírt, hogy betartjuk a karanténra vonatkozó szabályokat, nem hagyjuk el Valencia városát.

Ennek már több mint hét hete.

Miután mindenki elkülönítette magát, hogy mentek az edzések, a kapcsolattartás a szakmai stábbal?
Nekem szerencsém volt, mert az első itthon töltött napon rendeltem egy futógépet magamnak, pedig ekkor még nem is tudtam, hogy ilyen sokáig a négy fal között leszek.

Vettem még néhány dolgot, hogy egy kisebb edzősarkot kialakíthassak, plusz a klubtól is kaptunk sok eszközt, hogy egyszerűbb legyen otthon mozogni.

A szakmai stábtól az első 3-4 napon nem kaptam semmit, mert még nem tudtuk, hogy mi lesz velünk, meddig tart a leállás. Aztán

az edzők online küldték el azokat a feladatokat, amelyeket meg kellett csinálnunk, és a videó hívások alkalmával azt is megmutatták, hogy pontosan mit várnak ez ügyben tőlünk.

Minden héten új programot kaptunk, új gyakorlatokat csináltattak velünk.

A rendszeres mozgás mellett hogy bírta a majdnem 50 napig tartó folyamatos bezártságot?
Nem volt annyira nehéz, mert régóta egyedül élek, lényegében 16 éves koromtól fogva. A probléma az volt, hogy nem mehettem el például meginni egy kávét itt valahova, nem sétálhattam egyet az utcán.

Úgy éreztem magam, mintha börtönben lennék,

de mint mondtam, az edzőgépek beszerzésével szerencsém volt, így ha nagyon untam magam, mindig csináltam valamit. Ez sokat segített, hogy jobban érezzem magam, mert ilyenkor arra gondoltam, hogy ha visszatérünk majd a pályára, akkor fitt és jobb lehetek.

Enis Bardhi (bal oldalon). A Levante az idei bajnoki kiírásban hazai pályán megverte a Real Madridot. Forrás: AFP/Jose Jordan

Kialakított magának valamilyen napirendet a karantén alatt?
Nem volt konkrét tervem, egy kicsit később keltem, mint általában, 10.30 vagy 11.00 körül, majd megreggeliztem. Utána jöhetett az első edzés, az ebéd, némi pihenő, 30-60 perc, végül a második foglalkozás, mert

minden nap két tréninget kellett csinálnunk az első hetekben, ez később napi egyre csökkent.

A napi étkezési rutinom itt teljesen átalakult. Észak-Macedóniában és Magyarországon háromszor ettem naponta, Spanyolországban átszoktam a napi öt alkalomra. Persze ezzel együtt az adagok is kisebbek lettek.

Plusz, itt igazi mesterszakáccsá váltam (nevet – a szerk.), sok új dolgot tudok már magamtól elkészíteni.

Hogy kapcsolódott ki otthon?
Sorozatokat, filmeket néztem a Netflixen, játszottam a Playstation-nel, amit már három éve vettem, de eddig alig használtam. Ez most a karantén alatt megváltozott, a FIFA-val kapcsolódtam ki, amiben a saját csapatommal, a Liverpoollal és a PSG-vel szoktam játszani. A családommal minden nap beszéltünk, már várom, hogy véget érjen ez a járvány és találkozhassak velük, mert nagyon hiányoznak.

Enis Bardhi (középen) akár 2024 nyaráig is a Levante együttesében szerepelhet. Forrás: AFP/Gabriel Bouys

Az edzések kapcsán már tudják, hogy mi lesz a program, így, hogy újra együtt lehetnek?
Remélhetőleg mindenkinek negatív lesz a tesztje. Ha így lesz, akkor is egyelőre külön edzünk majd, egyéni tréningek lesznek.

Úgy gondolom, ezt egy hét után a kis csoportos, 6-8 emberes edzések követik, majd jöhet az egész csapatos foglalkozás, mint normálisan.

Fel kell rendesen készülnünk arra, hogy heti két mérkőzést is játszanunk kell a bajnokságban, kellően motiváltak kell, hogy legyünk a folytatásra. Úgy kell kimenni majd a pályára, hogy mindenre készen állunk és

vigyáznunk kell magunkra, mert ennyi kihagyás után a sérülések is könnyebben jöhetnek.

Nagyon hiányzik már a labda és a foci is, úgyhogy remélem, hamarosan tényleg elindulnak a bajnoki küzdelmek.

A tervek szerint júniusban zárt kapuk mögött folytatódhat a La Liga, nézők nélkül. A telt házak után ez mennyire lesz Önnek furcsa?
Sosem játszottam még nézők nélküli stadionban. Olyan már előfordult, hogy csak néhány százan voltak kint a meccsen, de hogy senki sem, arra még nem volt példa.

Szerintem így nehéz lesz focizni, de ezt most el kell, fogadjuk, mert az egészség védelme szempontjából ez a legjobb megoldás nekünk és a szurkolóknak is.

A La Ligában szokatlan látvány lesz az üres lelátó. Forrás: NurPhoto/Jose Miguel Fernandez/NurPhoto/Jose Miguel Fernandez

Türelmesnek kell lennünk és be kell fejezzük a bajnokságot. Bízom benne, hogy a következő szezonban ismét nézők előtt léphetünk majd pályára.

Nyáron lesz három éve, hogy a Levante csapatához érkezett. Ha visszatekint erre az időszakra, hogy látja?
Nagyon gyorsan elment ez a három év, pont, mint anno Újpesten.

Annyit tanulhattam itt a labdarúgásról, amit előtte soha el nem tudtam volna képzelni.

Talán ez a bajnokság színvonala miatt volt, mert ez a La Liga. Minden itt töltött évben próbáltam jobb lenni és fejleszteni a játékom. Az edzőnk is sokat tett hozzá a tanácsaival az előre lépésemhez, remélem továbbra is ezen az úton maradhatok majd.

Melyik csapat volt a legkeményebb ellenfél, amellyel találkozott Spanyolországban?
Hármat is mondanék: Atlético Madrid, Barcelona és a Real Madrid.

Itt minden meccs nehéz, okosnak, koncentráltnak kell lenned, ha egy jó mérkőzést akarsz játszani.

Enis Bardhi (bal oldalon) az idei szezonban kétszer volt eredményes és három gólpasszt osztott ki a társaknak a La Ligában. Forrás: AFP/Jose Jordan

Ki nyeri a bajnokságot?

Ebben a szezonban tényleg bárki meg tud verni bárkit. A Levantéval legyőztük a Real Madridot és a Barcelonát, közel álltunk ahhoz, hogy egy döntetlent érjünk el az Atlético ellen.

Szerintem jelenleg a korábban említett hármas, az Atlético, a Barcelona és a Real a legerősebbek,

de még a Sevillát is mondanám. Sok jó csapat van, de az előbbi három együttes harcol majd a bajnoki címért.

Kit tart a legjobb játékosnak a La Ligában?

Lionel Messit, ezen a kérdésen még gondolkoznom sem kellett.

Nekem ő minden idők legjobbja, hihetetlen képességei vannak, messze kiemelkedik a mezőnyből, még olyat se tudnék mondani, aki megközelítheti a tudását.

Amikor ellene játszol, olyan, mintha tíz lépéssel előtted járna a pályán, ezért is ő a legjobb.

Nem tudom, hogy mikor szeretne visszavonulni, de azzal minden labdarúgást szerető ember veszít majd.

Enis Bardhi már akkor a La Ligában játszott, amikor Messi és Ronaldo még közvetlen riválisok voltak. Forrás: NurPhoto via AFP/Joan Valls/NurPhoto/Joan Valls

Még Cristiano Ronaldo sem közelítette meg?
Rendkívül tisztelem őt, mégiscsak egy ötszörös aranylabdás futballista. Az a sok munka, amit ebbe a sportágba beletett, és amit ez által a focinak adott, azt csak tisztelni lehet.

Több mindent próbáltam eltanulni tőle a pályán, ő is egy ragyogó labdarúgó, de Messi a legjobb.

Amikor még a Real Madridban játszott, akkor Messinek volt egy riválisa a bajnokságban, de most már egyedül maradt, nincs versenytársa a La Ligában.