1980, Moszkva - csonka olimpia I.

Ha valaki nem vette volna észre a montreali "csonka olimpiát", azoknak a két nagyhatalom, Szovjetunió és Egyesült Államok prezentált egy másikat. A szovjet hadsereg 1979-es afganisztáni bevonulását rossz szemmel néző amerikai elnök, Jimmy Carter felszólította a világot: ne induljanak el a moszkvai játékokon. Ezért meg kell fizetniük! - adta ki a jelszót Carter 1980. január 20-án, azzal a tudattal, hogy az általa meghirdetett bojkotthoz legalább az USA NATO-szövetségesei csatlakoznak, azonban csak a Német Szövetségi Köztársaság mutatkozott szolidárisnak.

Nagyon kevés olyan ökölvívó él(t), akit a legnagyobb ökölvívókkal (Muhammad Ali, Joe Frazier) azonos szinten emlegettek volna. Nos, a kubai Teofilo Stevenson ezek közé tartozott: ő volt a világon az első olyan ökölvívó, aki három egymást követő olimpián is győzni tudott ugyanabban a súlycsoportban, jelen esetben a szupernehézsúlyúak között. Stevenson 1952-ben született Delicias-ban. Édesapja a Virgin-szigetekről emigrált Kubába és a helyi cukorgyárban kapott munkát.

Stevenson nevét húszévesen ismerte meg a világ, amikor szinte ismeretlenül megérkezett Münchenbe s első mérkőzésén kiütötte lengyel ellenfelét. Következő vetélytársa, az amerikai Duane Bobick így nyilatkozott róla egy televíziós interjúban: "Ismerem őt, magas és erős, de tudom, hogy a jobbkeze gyengéje. Tavaly legyőztem őt a Pán-Amerikai Játékok elődöntőjében."

Bobick csak azt nem tudta, hogy Stevenson az eltelt egy évet arra használta fel, hogy jobbját tökéletesebbé tegye. Kettejük küzdelme a 3. menet elejéig tartott, amikor a kubai fiú kiütötte ellenfelét. Senki nem állíthatta meg, így simán nyerte meg az olimpiai aranyérmet. Négy évvel később Montrealban három mérkőzésén csupán 7 perc 22 másodpercet töltött a ringben; utolsó ellenfele a román Simion meg sem izzadhatott, már repült is a törölköző.

Moszkvában már nem volt minden ilyen egyértelmű, köszönhetően a magyar Lévai Istvánnak, aki nagyon keményen megszorongatta Stevensont. Az olimpiatörténeti források meg is említik, hogy Lévai volt az egyetlen öklöző, aki tartani tudta a kubai vasöklűt.

Az 1984-es játékokon már nem tudott elindulni a szovjet (és persze kubai) bojkott miatt, így negyedik aranyérmét nem szerezhette meg. Teljesítményére ugyan felfigyeltek a menedzserek, de Stevenson nem állt kötélnek, s nem szerződött profinak. Mint mondta: "Mit jelent pár millió dollár a nyolcmillió kubai szeretetéhez képest?"

Persze, nem panaszkodhatott, hiszen Fidel Castro személyes barátjaként két kétszintes háza (egy Havannában, egy pedig Delicias-ban) és két gépkocsija is volt. 1986-ban 34 esztendősen még világbajnoki címet szerzett, de két év múlva, 1988 júliusában személyes problémáira hivatkozva visszavonult, s a kubai sportminisztérium tanácsadójaként dolgozott tovább. Érvei nyomósak voltak: édesapja meghalt, felesége elhagyta, ő pedig részese volt egy súlyos közlekedési balesetnek, amelyben egy motorkerékpáros az életét vesztette.

1989-ben ezt nyilatkozta a Washington Post munkatársának: "Rengeteg világbajnokot ismerek, akik milliókat kerestek, ám a nevüket sem tudják leírni. Ők nem lehetnek soha hasznos tagjai a társadalomnak. És ami még rosszabb, elvesztegették a fiatalságukat."