Sima meccs, pocsék kaja

Kiss Gergely olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 11. rész.

Szombaton nagyon nekiduráltuk magunkat az ausztrálok ellen, 5-0-ra elhúztunk, Dénes azt kérte tőlünk, hogy összpontosítsunk az elején - meg is tettük. Végig megvolt a négy-hatgólos különbség, és a hajrára sem lazult a figyelmünk. Nyolc győzelemmel és három vereséggel állunk, akárcsak a szerbek, de jobb az egymás elleni eredményeink mutatója.

A meccs után gyorsan hazautaztunk a szállásra, megvacsoráztunk, és újból rögzítettük: nagyon unjuk már az amerikai kaját, ki vagyunk éhezve az otthonira.

Visszatérve az ausztrál meccshez: a USC, a Dél-Kaliforniai Egyetem uszodájában rendezték, s a méretekre jellemző, hogy saját parkolóháza van a létesítménynek... Más dimenzió, mások a tandíjak is, mint mondjuk nekem, Szegeden... A méretekről még annyit, hogy amikor megyünk hazafelé az autópályán a szállodánkhoz, a letérőnél négy-öt sávot is kell váltania a sofőrnek, s még a helybélinek is nagyon könnyű eltévednie. Persze nekünk is sikerült, olyankor az egy negyedórás bolyongással korrigálható csak.

A Budapest körüli körgyűrű állapotát ismerve, ha egy amerikai turista elvetődik hozzánk, és beül a kocsijába, azt hiheti, egy tizenkilencedik századi film forgatására tévedt a díszletek közé.

Mivel elég sokat kényszerülünk autózni, a csevegés mellett általában az autócsodákat bámuljuk. Vannak bőven, nekem az 1965-66-os évjáratú Ford Mustang a kedvencem. Jó zenéket meg hazai CD-ket hallgatunk, legutóbb Hofi volt műsoron, halálra nevettük magunkat.

Vasárnap újra meccs, aztán terveink szerint irány Las Vegas, egy fél nap erejéig! Nagyon várjuk már!