Biatlon

A biatlont (sílövészetet) mint sportot a XIX. század közepén fedezték fel. Igaz, Észak-Európában addig sem volt ismeretlen, hiszen a nomád vadászok valóban sítalpakon, kezükben fegyverekkel indultak el vadászni.

Magyar induló:
Gottschall Zsófia
Tagscherer Imre

Az első ismert biatlonversenyre 1767-ben két norvég határőr között került sor, alig egy évszázaddal később pedig már lövész- és síegyletek alakultak országszerte. Nem véletlen, hogy 1861-ben az első klubot is Norvégiában alapították. A nemzetközi szövetséget 1948-ban alapították meg, míg az első világbajnokságra a tízéves évfordulón került sor, a helyszín az ausztriai Saalfelden volt.

Két évvel később, a Squaw Valley-i téli olimpián már az ötkarikás műsorban is szerepelt a sportág, igaz, csak férfiaknak. 1984-ben a hölgyek világbajnokságon, 1992-től pedig már az olimpián versenghettek. 1993-ban megalakult a Nemzetközi Biatlon Szövetség. A 2002-es játékokon hat egyéni és két váltó számban avatnak bajnokokat, a férfi és a női üldözéses verseny először szerepel a programban.

A versenyzőknek a táv megtétele mellett néha a lőállásban is meg kell csillantaniuk tudásukat. A sífutók csak olyan puskákat használhatnak, amelyeknek kalibere nem haladja meg az 5,6 mm-t. A távok hosszának megfelelően kettő vagy négy alkalommal kell lőni, a lőtávolság 50 méter, a versenyzőknek fekvő testhelyzetben 45 mm, míg álló helyzetben 115 mm átmérőjű célpontra kell leadnia a lövéseket. A hiba minden esetben plusz 150 méteres büntetőkört ér.

Az olimpián a nőknél és a férfiaknál is öt-öt számban avatnak győztest. A férfiaknál 20 km-es egyéni, 10 km-es sprint, 12,5 km-es üldözőverseny, 15 km-es tömegrajtos verseny és 4x7,5 km-es váltó szerepel a programban. A nőknél 15 km-es egyéni, 7,5 km-es sprint, 10 km-es üldözőverseny, 12,5 km-es tömegrajtos verseny és 4x6 km-es váltó a kínálat.