Fernando Morientes
Az Albacetében kezdte pályafutását, és még csak 18 esztendős volt, amikor bemutatkozhatott a spanyol élvonalban. Második idényében már rendszeresen pályára lépett a kiscsapatban, és öt gólt szerzett, ami elég volt ahhoz, hogy leigazolja őt a friss KEK-győztes Real Zaragoza.
Ott aztán két idény alatt 28 találatot szerzett, amivel felhívta magára a Real Madrid figyelmét. 1997 nyarán szerződött a királyi gárdához, és Madridban is alapemberré vált, pedig Davor Sukerrel és Predrag Mijatoviccsal kellett megküzdenie a csapatba kerülésért. 1998 tavaszán mutatkozott be a válogatottban (két góllal a svédek ellen), és kétszer volt eredményes az 1998-as vébén is.
Az 1998-99-es pontvadászatban 19 gólt ért el, és a következőben sem maradt el a tíz találattól, mégsem került be a spanyolok Eb-keretébe. Egy gyengébb szezont követően ismét csúcsformába lendült, a legutóbbi vébén három gólt vállalt - 2002 nyarán azonban a klub leigazolta Ronaldót, így Morientes a kispadra szorult. Egy évig bírta ezt az állapotot, majd kölcsönadták az AS Monacóhoz került, ahol aztán megint rendkívül gólerősen futballozott, a franciák éppen az ő vezérletével verték ki a Bajnokok Ligájából a királyi gárdát.
A szezon végén visszakerült a Realba, ahonnan aztán a Liverpool FC vette meg, de a Vörösöknél mostanában nem megy neki a játék. A vb-kvalifikáció során is csak a két, szlovákok elleni pótselejtezőn játszott, de a keretben szinte biztosan ott lesz, már csak azért is, mert remekül megérti magát Raúllal.
Raúl
Első klubja az Atlético Madrid volt, ám amikor az egyesület megszüntette utánpótlás-csapatát, a Realhoz került. A királyi gárdában az 1994-95-ös idényben a C, a B és az első csapatban szerepelt, utóbbiban 17 évesen és négy hónaposan debütált, ami rekord a Realnál. Első idényét kilenc találattal zárta, és azóta egyetlen szezonban sem rúgott ennél kevesebb gólt.
Klubszinten mindent megnyert, ami csak lehetséges, gólkirály is volt már, ám a válogatottal eddig nem tudott nagy sikert elérni. A 2000-es Európa-bajnokságon mindez rajta is múlt, a franciák elleni negyeddöntőben ugyanis az utolsó percben tizenegyest rúghatott, de fölé bombázott. Ennek ellenére hosszú éveken keresztül az egyik legkiegyensúlyozottabban futballozó világsztár volt, a Real-drukkerek első számú kedvence.
Ronaldo érkezésével kissé visszavontabb szerepbe kényszerült a királyi gárdánál, ami azt jelentette, hogy valamivel kevesebb gólt ért el- ez persze csak viszonyítás kérdése, hiszen a csatárok többsége tökéletesen elégedett lenne azzal a mennyiséggel, amit Raúl szerez. A válogatottban pedig még mindig az első számú gólfelelős: a vb-selejtezők során háromszor volt eredményes, nála több találatot senki sem ért el a spanyol nemzeti tizenegy történetében.
Sergio Ramos
A Real Madrid védője 1986. március 30-án született Sevillában, és 14 esztendősen került a helyi Sevilla FC-hez. Végigjárta a szamárlétrát az egyesületnél, és 17 évesen már a tartalékcsapat tagja volt. A 2002-2003-as idényben még csak egy találkozón szerepelt a Sevilla B-ben a harmadosztályban, de a következő pontvadászatban rendszeresen pályára lépett a tartalékok között, és olyan jól játszott, hogy a felnőttek mestere, Joaquín Caparrós felhívta a nagyokhoz.
A spanyol élvonalban 2004 februárjában mutatkozott be az RC Deportivo ellen, és az idény hátralévő részében még hat találkozón lépett pályára. 2004 nyarán tagja volt az U19-es Európa-bajnokságot nyert spanyol válogatottnak, és a következő szezont már a nagycsapatnál kezdte. Sőt, fiatal kora ellenére meghatározó játékosa lett az andalúziai klubnak, főleg azután, hogy Caparrós a védelem jobb oldaláról középre vezényelte.
Összesen 31 meccsen szerepelt, és két gólt szerzett - ebből az egyiket a Real Madrid ellen egy bombaerős szabadrúgásból. Tavaly márciusban Kína ellen a nagyválogatottban is bemutatkozhatott (ezt megelőzően utoljára 1941-ben fordult elő, hogy egy ilyen fiatal focista szerepeljen a spanyol nemzeti csapatban), majd 19. születésnapján a Szerbia és Montenegró elleni idegenbeli vb-selejtezőn már kezdett. A nyáron a játékospiac egyik legkeresettebb focistája volt, de úgy tűnt, hogy marad Sevillában, az első fordulóban pályára is lépett piros-fehérben - de az átigazolási időszak utolsó napján a Real Madrid 27 millió eurót fizetett érte, amivel a királyi gárda történetének ötödik legdrágább focistája lett.
A szezon során a Realban is rendszeresen a kezdők között szerepel, a madridiak egyik legjobb játékosa a szezonban.