Sötét felhők Németország felett

Természetesen nem a Nationalelf felett vannak sötét felhők Németoszágban, Jürgen Klinsmann csapata köszöni szépen, nagyon jól van (ilyen jól az utóbbi években tán még sosem volt), az időjárás viszont egyik percről a másikra pocsék lett. Talán Lengyelország felől érkezett a "hidegfront", Polska fanatikusai ugyanis morcos tekintettel vették tudomásul, hogy csapatuk a házigazdától elszenvedett 1-0-s vereség után elkezdhet készülődni a nem túl távoli hazaútra.

Csakúgy, mint annak a 22 játékosnak, akik este kilenc előtt pár perccel kifutottak a gyepre - a fantasztikus hangulatú dortmundi arénában, a kivetítőkön most is azzal dicsekedhettek a házigazdák, hogy "sold out", azaz mindegy jegy elkelt, azaz több mint 60 ezer ember foglalt helyet a nézőtéren.

A meccsnek sok pikantériája volt, azon kívül, hogy egymás mellett terül el a két ország, a német csapat több honosított lengyel játékossal állt fel. Az egyik kezdő csatár, Miroslav Klose Opoléban, míg a másik, Lukas Podolski Gliwicében született - úgy tűnik, távolodóban van az az idő, amikor - kiváló képességű - Rudik, Jürgenek, Oliverek rugdosták a német csapat góljait.

A nézőtéren a "Go West" dallamára énekeltek rigmusokat, s még szintén nagy kedvenc az "I Will survive", amelyet 1998-ban a franciák énekeltek a vb-sikerük után - varázslatos zeneszám, bár a szövegének semmi köze a futballgyőzelemhez, mégis libabőrös érzéseket vált ki.

A közönség a játékosok minden mozdulatára azonnal reagált: Klose első helyzeténél felhördült, majd amikor Schneidert buktatták, óriási füttyszóval üzentek a szabálytalan lengyel játékosnak. A találkozó során megnéztük, miért akarta annyira megszerezni Michael Ballackot az angol bajnok Chelsea. A nemsokára 30 éves futballista nyilván élete utolsó lehetőségét akarta kihasználni, hogy a Kaiserslautern, a Leverkusen és a Bayern Mümchen után egy külföldi sztárcsapatban is kipróbálja magát. Kiugrásra, pénzkeresésre alkalmas gárda - amelynek ráadásul jobbak az esélyei a BL-győzelemre a Bayernnél - jelen pillanatban nem nagyon létezik a Chelsea-nél (na jó, az FC Barcelona is ide sorolható még, így vitatkozni, ellenezni nemigen érdemes Ballack döntését. Első megmozdulásainak egyike rögtön pazarra sikerült, bár ez egy megasztárnál nem is jelenthet gondot: a középpályás egy már-már Beckhamet idéző, 50 méteres keresztlabdát adott az egyik német támadónak. Ezzel Schweinsteiger is megpróbálkozott, de ő csúnyán taccsra lőtt - ő talán ezért marad a Bayernben (nem mintha a sokszoros német bajnokot lebecsülnénk).

Kattints a galériáért!

A lengyel szurkolók sokan voltak, elfoglalták a stadion egyötödét, s az első félidőben támadni láthatták csapatukat, mivel a szimpatizánsok többsége a kapu mögött foglalt helyet. A másik oldalon minden apró momentumot ünnepeltek a lelátón, a szögletek alatt például hosszú "ooooooooooooooooáá"-zással várták a pontrúgás elvégzését, a hangjukat a rúgás pillanatában vitték fel Christoph Metzelderék imádói.

Visszatérve Ballackra: a csapatkapitány nagyon elegánsan játszott, mintha csak az 1990-es világbajnok együttesből Lothar Matthäust látnánk. Ez a mostani csapatból rajta kívül nem sok mindenkire jellemző, míg a 16 évvel ezelőtti válogatottban exkapitányunkon kívül ott volt még a mostani német edző, Jürgen Klinsmann, elődje, Rudi Völler, valamint Andreas Brehme (és még sorolhatnánk). A jelenlegi keretből viszont csak Ballackot lehet futballcsillagnak nevezni, többiek a mai meccsen is csak - enyhe túlzással - csetlettek-botlottak.

Essék szó a lengyelekről is, akik megilletődöttek nem, viszont pontatlanok voltak, és ezért nem is tudtak nagy helyzetet kialakítani, pláne gólt szerezni. Ki tudja, talán a techikai tökély hiánya is okozhatta, hogy a legfontosabb pillanatokban nem jól értek labdába, no meg ott volt Jens Lehmann, akit bár Costa Rica kétszer megviccelt, azóta összekapta magát, s újra arsenalos formájában védett.

Megfigyeltünk, Ballack igazi csapatkapitány módjára viselkedett, a - szerinte - kétes eseteknél odament a bíróhoz, megkérdezte, "Uram, ezt miért kellett lefújnia?", a gyengébb pillanatokban pedig űzte-hajtotta csapattársait. Fejpárbajokat nyert, és Lehmann, még ha a kezdőkörben is volt a középpályás, akkor is felé dobta a labdát, és a többi játékos is a legtöbbször őt kereste az átadásoknál.

Ezt nem tűrte Radoslaw Sobolewski, aki felvágta Ballackot, hősünk pedig cserébe a 30. percben távolról rászúrta a labdát, de nem találta el a kaput.

Podolski, a Ruhr-vidék Maradonája (ha a 21 éves kölni játékos karrierje így fog felfelé ívelni, akkor tán tényleg így fogják hívni előbb-utóbb) is mindent megpróbált, de ő sem tudott betalálni az első félidőben, az utolsó percben épp a kapufa mellé lőtt.