Egymást ölelgetik a szurkolók a focivébén

Szombaton délután háromkor a Portugália-Irán találkozóval kezdődött a focivébé kilencedik játéknapja, és nagy szerencsénk volt, hogy nem a frankfurti találkozót néztük meg a helyszínen, s nem csak azért, mert Figóék viszonylag sótlan meccsen győztek 2-0-ra. Inkább azért örültünk utólag nagyon a kölni kirándulásnak, mert parádés mérkőzést vívott egymással Csehország és Ghána, a találkozó utáni Fan Festen, a Kölni Dóm tőszomszédságában pedig felejthetetlen látványban volt részünk.

Juha Pál helyszíni tudósítása Kölnből

Nem panaszkodhatnak a Kölnbe vonattal érkező szurkolók, az állomás helyett inkább élettől lüktető, szépen kivitelezett találkozóhelynek nevezendő helyiség a belső terére büszke lehet, míg a látvány, amely a szabad ég alá kilépő vendéget fogadja, azt szavakkal nehéz kifejezni. Az induló és érkező vonatokról tájékoztató információs tábla feletti plafonra a vb nagy szupersztárjait festették fel, a szerencsére nem (túl) giccses, és a futballfiesta hangulatához pontosan illő, teljesen élethű rajzokon Kaká, Beckham, Raúl, Zidane és a többiek fociznak.

A csarnokból kilépve pedig máris Köln legnagyobb nevezetessége, a csodálatos dóm tárul a szemünk elé, s a mellette lévő teret ilyenkor, ha este épp meccset rendeznek a városban, teljesen ellepik a drukkerek. Mivel ez egy ilyen nap volt, nem csodálkoztunk, amikor a tér centruma felé közeledvén óriási "dobszólóra" lettünk figyelmesek. Hát persze, hogy a ghánaiak készültek táncmulatsággal a csehek elleni sorsdöntő meccsre, de nem kellett félteni az európai együttesért szorítókat sem, akik ott tébláboltak az afrikaiak körül. A ritmust hawaii-inges fehérbőrűek diktálták (nem is ütögették rosszul törzsi dobjaikat), kisegítve egy Ruud Gullithoz húzó, csak nála egy fejjel magasabb és két fokkal feketébb ghánaival, aki kerekded, görögdinnyéhez hasonlító hangszerét rázta a levegőben. A táncot két piros-sárga-zöld színekben pompázó, ruganyos mozgású fekete fanatikus kezdte el, majd bekapcsolódott egy cseh sörbajnok is, aki nagyon élvezte, hogy minden tekintet rá szegeződik, ám a "szombat esti lázban" még csak nagy jóindulattal indulhatna - mozgása inkább szaggatott volt, mint konkrét.

Ekkor átvette a stafétát egy raszta hajú minilány, aki extázisban tombolt végig egy jó negyedórát, s a szurkolók közös cirkuszi mutatványa végül ölelkezéssel végződött. Ez a legszebb motívuma egyébként ennek a labdarúgó-világbajnokságnak, az emberek mindenkivel kedvesek, az ellenfél drukkerei megveregetik egymás vállát, összeborulnak, egymástól tanulnak dalt, himnuszt, rigmust. Kíváncsiak a másik kultúrájára, tánclépésére, nyelvére, no meg a focijára, és legyen 6-0 vagy épp 0-2 a végeredmény, a futballünnep összehozza az embereket, a vb jelmondata, a "Time to make friends" ezúttal nem üres szólam, a Németországba látogatók tényleg barátokat szereznek az itt töltött idő alatt.

A kölni aréna felé tartó busz útját többször is vidám szurkolók keresztezték, egyikőjük büszkén mutatta, hogy minden ruhája a cseh csapat színeiben virít, amikor váratlanul letolta a nadrágját, és a körülötte lévők legnagyobb örömére kiderült, a fiatalember alsógatyája nem mindennapi, hanem "brazil szimpatizáns".

Immáron a stadion médiacentrumában nem hittünk a szemünknek, amikor jön velünk szembe egy igazi világbajnok, a francia csatár Christoph Dugarry. Persze, hogy megkérjük, nyilatkozzon bármit, a franciákról, önmagáról, a vébéről, de Chilaverthez hasonlóan ő sem adhat interjút senkinek, az ellen viszont semmi kifogása nem volt, hogy lefényképezzük.