Fenékrázó brazilok, vonatozó koreaiak

Németországi túránk legutóbbi állomása Dortmund volt, ahol testközelből néztük meg, miképp ünnepelnek a számlálhatatlan országot képviselő drukkerek a focivébé eddigi legjobb hangulatú Fan Festjén - a nap fénypontját a Brazíliáért és a Koreai Köztársaságért szorítók jelentették. Csípőmozgatás, zászlólengetés, vonatozás, extázis a futball városában.

Juha Pál helyszíni tudósítása Dortmundból

• Képgaléria

Németországban nemcsak gyorsak a vonatok, de kényelmesek is, az első osztály pedig valóban többet nyújt, mint a második. Hiszen míg Magyarországon annyi a különbség, hogy a drágább jegyért kevesebb koszt kapunk, addig a focivébé ICE (azaz Inter City Express) vonatain igazi luxusban lehet részük az első osztályt választóknak. Az újságíróknak megadatik ez a kedvezmény, ámultunk is a különbségen: bőr, vagy legalábbis bőrnek tűnő ülések, kagyló formájú fejtámla (ezt a másodosztály is "tudja"), és ami a leginkább érdekes volt: minden "fotel" előtt egy minitévét bámulhat az unatkozó utas. Fanyalgásként mindössze annyit, hogy a készülék csak két adást fog, az egyik hírcsatorna, a másik pedig a Deutsche Bahn, azaz a német vasúttársaság saját filmjeit vetíti. Labdarúgással tehát csak elvétve lehet itt találkozni, illetve mégis, mert a vonat színes magazinjának a címlapjáról a vb-labda tekint vissza ránk. Belelapozván megtudhattuk, Lipcse városa nagyon büszke rá, hogy egyetlen korábbi NDK-s városként lett rendező település (Berlinről nem szól a fáma), és az is kiderül, hogy a város női labdarúgócsapatának a tagjai azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy levették mezüket (tehát meztelenek lettek), és csináltak róluk egy közös fényképet, melyet a magazin is közzétett. Szintén érdekesség, hogy a vonat belső ajtajain kijelző informálja az utazót, hogy melyik állomás következik, mikor ér oda a járat, s hogy melyik oldalon kell leszállni, az állomásokon pedig még megkérdezi: "A csomagját nem felejtette el?" - apró figyelmességek ezek, melyek kellemesebbé teszik az utazást.

Dortmundban már nem először járunk, de ez most nem meccsnap, így jóval kevesebb ember jön-megy az állomáson, amelyről azért esik annyi szó, mert a labdarúgó-világbajnokságok alatt minden városnak ez a szíve, az autósokat leszámítva mindenki itt szerzi első benyomását a vb helyszíneiről. Az elmúlt évtizedben Bajnokok Ligája-győzelmet is ünnepelt város nagy becsben tartja focicsapatát, és ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja. A látogató elé táruló első kép erősen át van itatva futballal: az állomás mellett egy nagy tér terül el, melyet körbeölel egy végeláthatatlanul széles, fekete-sárgában pompázó, Borussia-lelátót "imitáló" megaplakát. A szurkolóknak - mivel nem nagyon voltak - most nem volt lehetőségük túlkiabálni a virtuális Dortmund-nézőteret, amely felől a Bundesliga-meccseken felvett hangok jöttek, az ember tehát úgy érezhette, mintha a közelben valahol épp egy csúcsrangadót rendeznének.

Rendeztek is, de nem a közelben, hanem Nürnbergben, ahol vasárnap ez idő tájt épp Horvátország és Japán feszült egymásnak a pont nélküli csapatok dögunalmas csoportmeccsén. A dortmundi üdvözlőplakáttól elindulva csak a Fan Fest irányát jelző zöld táblácskát kell követni, és öt perc alatt oda is érhetünk a szurkolói fesztiválra, melyeket nagyon-nagyon jól megszerveztek a németek. Nem kell kocsmákat, kivetítőket, vagy épp mozikat (igen, állítólag ott is lehet nézni a meccseket) keresni, a 12 vb-helyszín mindegyikén van egy, néhol - például Dortmundban - kettő Fan Fest. Az egész olyan, mint egy nagy cirkusz vagy május 1-je, annyi különbséggel, hogy ennek valahogy tízszer olyan jó hangulata van. A költségeket részben a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, valamint a rendező város állja, az infrastruktúrát (a leglényegesebb a valóban ÓRIÁS kivetítő) pedig főleg a szponzorok biztosítják.

Ronaldo a középpontban

A városban a Westfalenhallennél (közvetlenül a FIFA-stadion mellett) van az egyik, ide inkább közvetlenül a meccsek után érdemes menni, míg a másik a már említett helyen, a centrumban van. A célhelyszín hátulról teljesen úgy festett, mint egy valódi stadion, acélrudak tartottak valamit, ha ez valóban lelátó, akkor itt is sok ember elférhet - gondoltuk, de mint később kiderült, ez a nagy valami nem ám ülőalkalmatosságként funkcionál. A kötelező motozás után (a belépés ingyenes), a brazil-ausztrál meccs kezdetekor, amikor először megpillantottuk a fesztivált, hihetetlen látvány tárult elénk, több ezer ember egymás hegyén-hátán ünnepelt, és egy olyan méretű kivetítőt bámult, amelyet eddig még nem láttunk. Ezt kell hátulról tartania az acéldzsungelnek, no meg a "tévé" melletti nagyszínpadot, ahol az üresjáratokban helyi előadók szórakoztatják a nagyérdeműt.