Hogy néz ki a felkészülés egy masters vb-re készülő női vízilabdacsapatnak?
Júliusban kezdjük el a közvetlen felkészülést, addig mindenki visszajár a klubjához edzésre, illetve egyénileg oldja meg.
Nehéz összehozni a közös munkát, mert mindannyian dolgozunk, elfoglaltak vagyunk.
Voltunk Rubint Rékával tornázni, és indulunk páran a Balaton-átúszáson is, július 8-án. Kilencven százalékban mindenki édesanya, és dolgozik. Van, aki külföldön él, és később tud csak csatlakozni, emiatt júniusban még nagyon lightos a felkészülés, júliusban viszont már heti kétszer fogunk edzeni.
Hogyan került a csapatba?
Nagyon hirtelen történt az egész.
A Facebookon létrejött egy csoport, amiben azok voltak, akik érdekeltek lehettek a masters világbajnokságon.
Akkor még nem mertem volna azt mondani, hogy képes vagyok rá, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok eléggé felkészült fizikálisan. Négy és fél év vízilabdázás maradt ki, ezalatt egyszer-egyszer eljártam ugyan futni, de azért ez nem volt az igazi. Aztán amikor felkértek, hogy erősítsem a III. kerületi TVE csapatát az utolsó három meccsen, akkor érzékeltem, hogy nem is vagyok olyan rossz állapotban. Mire megjött volna a kedvem a dologhoz, betelt a létszám a masters válogatottban, de egy utólagos személycserének köszönhetően mégis bekerülhettem a csapatba, aminek nagyon örülök.
Több korosztályból is érkeznek a válogatottba, mennyire ismerik egymást?
Nekem is teljesen új ez az összetétel, és ami nagyon érdekes, hogy még nem is találkoztunk mindannyian.
A '94-es és a 2005-ös világbajnok csapat tagjaiból állunk majd össze főleg, de jönnek máshonnan is.
A korábban junior válogatott szövetségi kapitány, később a felnőtt válogatottban Faragó Tamás segítője, a Mesteredző díjas Györe Lajos vezeti majd az edzéseket.
Inkább újabb kihívást vagy egyszerűen csak szórakozást jelent önnek az egész?
Egy kicsit mindkettő. Fontos az újbóli megmérettetés, az, hogy megint versenybe szállhatunk, hogy küzdhetünk magunkért és biztos vagyok abban, hogy élvezzük majd a játékot.
Soha nem játszottunk még így, ilyen összeállításban, ez a csapatnak is motiváció.
Ami nagyon érdekes, hogy ugye nem lehet azt mondani, hogy javítanunk kell az eddigi eredményeinken, mert nincs közös előéletünk.
Egyszeri lehetőségként tekintek az egészre, szeretném minden pillanatát kiélvezni, és jó lenne aranyat, vagy legalább érmet nyerni.
Sok múlik majd a fizikai állapotunkon és az aktuális játékunkon. Az is szokatlan, hogy nem tudjuk, hogy ki van az ellenfél csapatában, úgyhogy most inkább arra koncentrálunk, hogy előbb egyénenként, majd csapatban is a legtöbbet hozzuk ki magunkból. Élmény is lesz persze, kicsit visszaidézése annak, amikor még a fénykorunkat éltük. Abszolút a játék öröméről szól majd, de nyilván lesz nyekergés, hogy jaj, itt ér, ott rúg, mint ahogy a vízilabdameccseken szokás.
Más lesz anyaként a medencébe ugrania?
Saját magamból kiindulva - de a többieken is látom -, hogy olyan fordulópont lehet ez az életünkben, ami emlékeztet arra, hogy ne felejtsük el a testünket, hogy szülőként példát mutassunk, sportra neveljük a gyermekeinket. 2012-ben, Londonban szerepeltem utoljára a válogatottban, utána elkezdtem a dolgozni a MOB-ban, 2013-ban anya lettem. Nem jártam rendszeresen az uszodába, sőt, télen kifejezetten keveset, havonta egyszer jártam úszni. Sok múlik azon, hogy ki milyen életkorban szült: van, aki visszament utána játszani, de vannak olyanok is, akiknek nincs gyermekük, szóval ez nagyon egyénfüggő.
Most mi a civil munkája?
Az Emberi Erőforrások Minisztériumában dolgozom a Sportkapcsolati Főosztályon.
Hiányzik önnek a vízilabda?
Nyáron igen, mert többet vagyok a vízben, és szeretek játszani. A klubcsapattal az a jó, hogy a heti egy edzések nagyon jól esnek, kikapcsolnak. Abszolút feldolgoztam, hogy már nem játszom, hiszen az én döntésem volt. Nincs bennem hiányérzet,
nekem most a család a fontos, a hétvégék, az esték, amiket velük tölthetek. Jó érzés, hogy saját magam osztom be az időket, és nem az edzésekhez kell alkalmazkodnom a programjaimmal.
Értékelem a múltat, miközben örülök annak, ami van. Nem olyan ember vagyok, aki kesereg azon, hogy mennyi negatív dolog történik vele, hanem mindenben a pozitívumot látom. Abban is például, hogy leülök a lányommal rajzolni, homokozni.
Megvan az egyensúly az életemben: volt a sport, most pedig van a család és a munka.
Mi az, amit a vízilabdának köszönhetően az anyasággal kapcsolatban is tud kamatoztatni?
Türelmes és kitartó vagyok, ezt főleg a sportnak köszönhetem. Szükség is van erre, mert a négyéves lányom mostanában egyre inkább próbálgatja a határait, de jól bírom. Megpróbálunk következetesek maradni a férjemmel, a hisztit viszont szigorúan elvágjuk. Igazából nem nehéz hatni rá, nagyon értelmes kislány, nyitott és közvetlen, úgyhogy ha nem alvásidőben lesznek a meccsek, akkor szerintem kijönnek majd szurkolni nekem, amit nagyon várok.
Milyen lesz hazai közönség előtt játszania?
A 2001-es Európa-bajnokságon már volt szerencsém a magyar szurkolók előtt szerepelni, szerintem ugyanolyan életre szóló élmény lesz a mostani világbajnokság is.
Az új, és visszatérő élmények mellett azért is vállaltam egyébként, mert sokan noszogattak az ismerőseim közül, hogy nehogy már kihagyjam ezt a lehetőséget.
A környezetem is nagyon várja, remélem, hogy az ingyenes, regisztrációhoz kötött belépés – ami augusztus 1-én kezdődik – miatt nagyon sokan lesznek.
Nem is vágyik rá, hogy visszatérjen?
Az olimpiai első hely motiválna, de annál is értékesebb a mostani életem.
A cikk megjelenését a Bp2017 Nonprofit Kft. támogatta.