"Ezen a büszke és gyönyörű hegyen a magasztos, nemes testvériség óráit éltük meg. Itt néhány napig megszűntünk szolgák lenni, és igazán emberek lehettünk. A szolgálatba - nehéz visszatérni ." (Lionel Terray: A haszontalanság konkvisztádorai - az Alpoktól az Annapurnáig)
Azt az élményt lehetetlen visszaadni, amikor nyílik a menedékház ajtaja, és beesik egy fáradt, éhes, kiszáradt csoport. "Megmásztuk!" - mondják. Ha ugyan van még energiájuk beszélni. És ekkor mindenki ugrik, forró tea kerül az asztalra, a felszerelést segítő kezek hámozzák le a mászókról, és pár perc múlva jön a kérdés: "Milyen volt...?"
Megmásztuk - és nem legyőztük. Nem a hegyet győztük le, maximum saját magunkat. Talán amikor egy horror-traverzen visszamásztunk az útba. Vagy amikor eldöntöttük, hogy a negyedik hosszból inkább leereszkedünk. Amikor hajnali kettőkor keltünk, hogy tízkor már a csúcson legyünk. Amikor... hegymászásra adtuk a fejünket.
Tóth Ervin
A cikket a KalandVilág.com-nak köszönhetjük!