Waterloohoz hasonlítják Párizs olimpiai bukását

A nemzetközi sajtó hovatartozástól függő lelkesedéssel fogadta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerdai döntését, mely szerint London rendezheti a 2012-es nyári játékokat. Franciaország úgy véli, erkölcsösséggel nem nyerhetett. Az amerikai sajtóban Napóleon nagy csatavesztéseihez hasonlítják Párizs bukását.

Franciaország
Libération: "Franciaország bátor nemmel szállt szembe az iraki háborúval, de szó nélkül hagyja, amikor választásokra kerül sor Irakban. Elutasítja az EU-alkotmányt, mivel meg akarja védeni szociális modelljét, de csodálkozik, amikor elmarad a várt szociális fellendülés. Naivitásával és arroganciájával az ország sok partnerét kifárasztotta. A szingapúri NOB-döntés ennek a minden földrészen elszigetelt nemzetnek a valóságát tükrözte vissza. Folyamatosan veszítünk befolyásunkból, miközben a lobbikirály Tony Blair közpénzen lovagolja meg a liberális hullámot, Európában táncra hív, Afrikának pedig megadja a hangot."

Le Parisien: "Túl sportszerűek a franciák? Párizs erkölcsösségére építve alkotott meg egy tökéletes pályázatot, de drágán megfizetett érte. Meg kell állapítanunk, hogy London két éve folyamatosan megszegte a szabályokat, ám a NOB mindig megbocsátott az angoloknak."

France Soir: "London politikai választást nyert meg, amely az iraki háborún és alkalmi csoportosulásokon nyugszik. Jacques Rogge NOB-elnök 2001 óta semmit sem változtatott elődje, Juan Antonio Samaranch rendszerén. Továbbra is ugyanazok a sportidegen érdekek határozzák meg a játékok helyszíneit. Éljen a sport!"

Les Echos: "Komolyan el kellene gondolkodnunk a rólunk külföldön alkotott képről. Az arroganciáról, amellyel megleckéztetünk másokat. A szociális modellünkről és a sztrájkokról, amelyek mind befolyásolták a pályázatunkat. Egyfelől bezárjuk országunk kapuit, ugyanakkor világesemények rendezésére jelentkezünk. Kérdés, hogy elég vonzóak vagyunk-e még, nem csak gazdasági értelemben."

Le Figaro: "Újabb pofont kapott a franciák önbizalma. Az egzisztenciális válságban lévő nemzet döcögve halad előre, nincs olyan elképzelése, amely visszaadná önbecsülését, és nincsenek olyan ambíciói, amelyek körvonalazhatnák a jövőjét. Franciaországot belülről merevsége bénítja meg, ráadásul a nemzetközi porondon is veszít ázsiójából. Mintha elhervadt volna a presztízs. A májusi EU-nem után a NOB határozata guillotine-ként ért bennünket."

(MTI)