Honosított sportolók Magyarországon

Október végén különös hírt közölt a sajtóval a Magyar Sí Szövetség: a szakma ugyanis múltbeli gyenge magyar szereplések orvoslására több osztrák versenyzőt is honosítani kíván, köztük az olimpiai negyedik Kilian Albrecht alpesi sízőt. Hol váltak be eddig a honosított sportolók? Akadtak-e negatív tapasztalatok Magyarországon? Körülnéztünk kicsit a különböző sportágak háza táján, hogy megvizsgáljuk, érdemes-e a hírnévért és sikerért ennyire drasztikus lépéseket tenni.

Honosítás. Az 1990-es évek elejétől kezdődően terjedt el a kifejezés a sport világában. Először a Szovjetunió, majd Jugoszlávia felbomlását követően keletkezett kisebb kavarodás, hiszen a soknemzetiségű államok utódköztársaságai szinte versenyeztek a jobb sportolókért, másrészt a gyengébb orosz versenyzők egy kisebb ország színeiben nagyobb eséllyel szálltak harcba a válogatottságért. Így fordulhatott elő például, hogy észt, lett, kazah színekben egyértelműen szláv nevű atléták, súlyemelők, ökölvívók mutatkozhattak be...

Sokkal nehezebb megítélni a jogi úton történő honosítást, még magyar szempontból is. Ugyan a határon túli magyarok ugyanolyan megítélés alá esnek az állampolgárság megszerzésekor, mint más külföldi állampolgárok, azért egy erdélyi, felvidéki, kárpátaljai magyarajkú sportolót nem vehetünk egy kalap alá egy "echte" külföldivel.

A sportági szakszövetségeknél sem egyértelmű a honosítás kérdése: a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség például úgy próbálja kiszűrni a felesleges "igazolásokat", hogy egy sportoló csupán egy nemzet színeiben léphet pályára. Magyarán, ha bármely korosztályos válogatottban akár egy perc erejéig is pályára lépett, többet nem teheti meg más ország nemzeti együttesében.

Akadnak olyan többnemzetiségű országok (akár Angliára, akár Franciaországra is igaz mindez), ahol a szabályt úgy használják a maguk javára, hogy egy fiatal tehetséget már tizenéves korában pályára küldenek valamelyik utánpótláscsapatban, így röghöz kötik az alanyt, aki ezután már nem válthat nemzetet...

Más sportágakban mindez nincsen meg, kézilabdában két évet kell kihagynia egy sportolónak, ha ezalatt nem lép pályára saját nemzete válogatottjában, akkor semmi akadálya a váltásnak.

Teniszben még ennyi sincsen, nem véletlen, hogy talán még maga Jelena Dokic sem tudja, éppen milyen színekben versenyez, annyit variált már a jugoszláv-szerb-ausztrál triumvirátus között.