Honosított sportolók Magyarországon

Október végén különös hírt közölt a sajtóval a Magyar Sí Szövetség: a szakma ugyanis múltbeli gyenge magyar szereplések orvoslására több osztrák versenyzőt is honosítani kíván, köztük az olimpiai negyedik Kilian Albrecht alpesi sízőt. Hol váltak be eddig a honosított sportolók? Akadtak-e negatív tapasztalatok Magyarországon? Körülnéztünk kicsit a különböző sportágak háza táján, hogy megvizsgáljuk, érdemes-e a hírnévért és sikerért ennyire drasztikus lépéseket tenni.

Ha azt vizsgáljuk, akadtak-e olyan sportolók, akinek honosítása nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, akkor elsősorban a labdarúgást kell kiemelnünk. Példát tudnánk hozni ugyan kosár- és kézilabdából is, ahol pályafutása zenitjén túllévő játékosok kaptak még lehetőséget (akár Dzunics Braniszlavra, akár Sirina Irinára gondolunk), ám futballban bebizonyosodott, még igazolni sem tudunk.

Azt már megszokhattuk, hogy légiósposzton ok terén is komolyak a gondok, hiszen kevés olyan ország van a Földön, amelyben gyakorlatilag egy csapatra való klasszis külföldi labdarúgót sem tudnak felmutatni 25 év alatt. Magyarország ilyen, nálunk még 2006-ban is inkább az olcsóbb román, délszláv játékos a menőbb, semmint a tehetséges fiatal.

Miriuta és Sebők a válogatott összetartásán

Lothar Matthäus idején egyszer a válogatott keretbe is meghívást kapott a zentai Nagypál Tibor, aki fél évvel később visszavonult, de ugyancsak a német kapitány szerette volna a csapatban látni Ronald Habit, a Debrecen légiósát, aki azóta már magyar állampolgár (csakúgy, mint a szintén kaposvári Oláh Lóránt).