Kati néni, Anja, King
2006. november 15. 13:59
Ha van sikeres, de ellentmondásos egyénisége a kézilabdának, az egyértelműen Anja Andersen. Az 1969-es születésű edző játékosként mindent elért, amit csak lehetett.
Pályafutását kisebb csapatokban kezdte (Stjernen IF, Vejle Allested, ASH 72, IF Jarl Arden), majd megfordult az Aalborg, az Ikast és a Viborg együttesében is. Első nagy sikerét a norvég
Baekkelagets Oslónál érte el, amellyel bajnok lett 1992-ben, majd a német TuS Walle Bremennel háromszor is bajnoki címet, illetve kétszer kupaelsőséget szerzett, s ami még fájóbb emlék, tagja volt a Ferencváros ellen KEK-et nyerő csapatnak is. 1997-ben ismét a Baekkelagets következett (egy bajnoki arany, két kupagyőzelem és két KEK-siker).
A válogatottal 1994-ben és 1996-ban Európa-bajnok, 1997-ben világbajnok, 1996-ban pedig olimpiai első lett (közben szerzett még 1993-ban egy vb-ezüstöt, két évvel később pedig egy vb-bronzot is).
1997-ben a világ legjobbjának választották.
Pályafutását szívproblémái miatt kellett befejeznie, előbb az általa verbuvált Dream Teammel haknizott, majd elvállalta a Slagelse irányítását, amellyel két év alatt nemcsak az élvonalba jutott, de Európa legjobb csapatát kovácsolta belőle: a bajnoki aranyak mellett előbb EHF-kupát, majd kétszer BL-t is nyert.
Az extravagáns klasszis kicsit többet enged meg magának a kelleténél, számára nem jelent akadályt, hogy meccs közben a zsűriasztalt csapkodja, szemrebbenés nélkül hívta le csapatát a pályáról a Viborg elleni bajnoki döntőn, majd megvonta vállát, amikor a dán és az európai szövetség eltiltotta.
Kis időre elvállalta a szerb válogatott irányítását, hívó szavára visszatértek a legnagyobb klasszisok, így a csapat a vb-ezüstérmes románokat simán búcsúztatva kiharcolta az Eb-szereplést. Andersen azonban távozott, kérdés, az általa visszahívott játékosok vállalják-e majd a szereplést a kontinensviadalon.
Anja nagy álma, hogy egyszer dán kapitány lehessen, ám amíg az általa lehülyézettek ülnek a szövetségben, esélytelen...