A védekező futball diadalát hozta a focivébé

A 18. világbajnokságon nem szakadt meg az a sorozat, hogy valamelyik jelentős futballmúltú ország nyerte meg a tornát, sőt ezúttal a dobogóra is csak olyan válogatottak léphettek fel, amelyek korábban már voltak világbajnokok. A résztvevő nemzeti csapatokra a minimális kockázatvállalás volt jellemző, és a válogatottak többsége a védekezésre fektette a hangsúlyt, ami sokak szerint nem használ a sportágnak - de mi nem osztjuk ezt a véleményt.

Minden világbajnokságon akadnak olyan futballisták, akiktől előzetesen nagyon sokat várnak, de aztán a viadalon csalódást okoznak, és a mostani viadalra különösen jellemző volt, hogy a legnagyobb csillagok csődöt mondtak. A tavalyi Aranylabda-szavazás első két helyezettje, Ronaldinho és Frank Lampard egyaránt ebbe a kategóriába tartozik, de több más klasszis is elmaradt a várakozásoktól.

A legnagyobb csalódást kétségtelenül a brazilok világklasszisa, Ronaldinho okozta, hiszen az FC Barcelona játékosa deklaráltan a világ legjobbjának számított: tavaly nemcsak az Aranylabdát, de a FIFA World Player-díjat is kiérdemelte. A zseniális képességekkel megáldott labdazsonglőr ugyan már a tavaszi szezon utolsó mérkőzésein sem futballozott olyan jól, mint az idény első felében, de ezt sokan azzal magyarázták, hogy már a világbajnokságra tartalékol - ehhez képest a vébén még gyengébb teljesítményt nyújtott.

Igaz, a selecaóban kicsit más poszton futballozott, mint a Barcában, de nem volt ez másként a tavalyi Konföderációs-kupán sem, amikor a torna egyik legjobbja volt. Most ettől nagyon messze került: természetesen mindegyik találkozón a kezdő tizenegy tagja volt, de az öt mérkőzésen mindössze egyetlen gólpasszal vétette magát észre, gólt pedig nem tudott szerezni. A brazilok támadásai többnyire most is rajta keresztül folytak, a legtöbb passzt ő adta a selecaóban, mint ahogy a beadásokkal sem spórolt, viszont feltűnően sokszor, összesen 20 alkalommal szerelték őt, amivel még mindig nincs az élmezőnyben ebben a kategóriában, de tőle ez is túl nagy szám.

Ha lehet, még pocsékabb teljesítményt nyújtott a tavalyi Aranylabda-szavazás másodikja, Frank Lampard, aki Ronaldinhóhoz hasonlóan nagyon fáradtnak tűnt - a Chelsea FC középpályása még a brazilnál is több meccset játszott az előző idényben, ráadásul általában az első perctől az utolsóig. Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitány sem cserélte le őt egyszer sem, és Lampard kedvéért még Steven Gerrardot is beáldozta, így a Liverpool FC focistája védekezőbb szerepet kapott, mégis eredményesebb tudott lenni Lampardnál, aki próbálkozott becsülettel, összesen 24 alkalommal kísérletezett gólszerzéssel, de ebből a kaput csak 11-szer találta el, és gól egyik lövésből sem született.

Némiképp érthetetlen módon a FIFA őt választotta meg a Paraguay elleni összecsapás legjobbjának, de Lampard összességében nem tudott olyan vezéregyéniség lenni, mint klubjában, ráadásul a portugálok elleni büntetőpárbajban ő is hibázott - kívülről nézve valószínűleg majdnem mindenki biztos volt benne, hogy nem fog betalálni.

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a svédek támadója, Zlatan Ibrahimovic sem, akitől pedig éppen azt várták, ami eddig általában hiányzott a háromkoronások játékából: jelesül a váratlan megoldásokat, a zsenialitást. A bosnyák származású támadó sérüléssel is bajlódott, és az angolok elleni találkozót ki is hagyta, de a 206 pályán töltött perc alatt mindössze ötször találta el a kaput, gólt pedig egyet sem szerzett, ráadásul mindössze háromszor szabálytalankodtak vele szemben - tehát még a pontrúgások kiharcolásával sem vétette magát észre. Ő viszont hétszer szabálytalankodott, és 19 alkalommal szerelték tisztán - a statisztika is azt mutatja, hogy nem volt csúcsformában.

Nemcsak Zigic, hanem az egész szerb csapat padlóra került a vébén

Válogatottként egészében Szerbia és Montenegró nemzeti csapata jelentette a legnagyobb csalódást, de a gárdából egyénileg talán elsősorban a középpályás Dejan Stankovicot lehet kiemelni, mint aki mélyen a várakozás alatt teljesített. Az FC Internazionale focistája a pláviknál megkapta a karmesteri pálcát, és csapata mind a három találkozóját végigjátszotta, de nagyon keveset nyújtott. Az egy gólpassz még nem lenne olyan rossz, de emellett csak egyetlen, a kaput eltalált lövése volt, és a játékból is nagyon kivonta magát: 270 perc alatt összesen 75 passza volt - Predrag Djordjevic ugyanezen idő alatt több mint 120-szor passzolt, és beadásainak száma is magasabb volt.