Juha Pál helyszíni tudósítása Londonból
Úgy tartják, Angliában sokkal nagyobb a presztízse a "nemzeti kupának", mint Európa bármely más országában. Az angolok sok esetben büszkébbek egy megnyert FA-kupára, mint akár egy bajnoki címre, pedig az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) ugyanúgy "csak" egy UEFA-kupás hellyel díjazza a győztest, mint mondjuk a Magyar Kupa-nyertes Honvédot.
Ha az FA-kupa népszerűségének az okait keressük, egy adat rögtön segít: ez a világ legrégebbi kupasorozata, az első finálét 1871-ben vívták - sok helyütt ekkor még azt sem tudták, mi az a labdarúgás...
Azért sokat változott az elmúlt 137 évben az FA-kupa, hiszen míg a legelsőért csak 15 klub szállt harcba, addig a 2008-as trófeáért már 731 együttes, ami új rekord.
Csak összehasonlításképp, a Premiershipben 20-an küzdenek az aranyéremért, s belátható: azért nehezebb 731 csapat közül a legjobbnak bizonyulni - úgy, hogy az említett 20 elitcsapat is indul a sorozatban.
Tavaly ugye "előrehozott BL-döntőt" játszott a Chelsea és a Manchester United (a hosszabbításban Didier Drogba góljával nyertek a londoniak), tehát két nagycsapat mérkőzött meg az új Wembleyben, a 2007/2008-as szezonban azonban nem sok babér termett a Góliátoknak, a Dávidok - azaz a másodosztályú csapatok - viszont nem egyszer győztesen jöttek ki a párharcokból. Emlékezetes, már a legjobb négy közé is három Championship-gárda jutott be, csúfot űzve a Premier League összes sztárcsapatából, a Harry Redknapp által dirigált, PL-nyolcadik Portsmouth volt az első osztály becsületének a megmentője.
Gera Zoltán és Ferenczi István is megtapasztalhatta, milyen a Wembleyben elődöntőt játszani, s akár magyaros házidöntő is létrejöhetett volna, ám a West Bromwich Albiont a Pompey, a Barnsleyt pedig a Cardiff City állította meg. A David James, Sol Campbell, Niko Kranjcar vagy a finálét eltiltás miatt kihagyó Jermain Defoe nevével is fémjelzett Portsmouth volt az egyértelmű favorit, ám a walesi oldalon is akadt pár sokat megélt sztárjátékos, például a Chelsea-t is megjárt Jimmy Floyd Hasselbaink vagy a sérüléséből épphogy felépült, ám végül még a cserepadra sem került, exliverpooli Robbie Fowler.
Ám a FA-kupa titka pont abban rejlik, hogy a kicsik megverhetik a nagyokat, s mivel a trófeáról egy meccs dönt, így a 24 csapatos második vonalban 12. helyen végzett Cardiff is valóban bízhatott a győzelemben.
Már csak karnyújtásnyira a Wembley
A finálé csodálatos helyszínének a felköríves teteje már egy metrómegállóval a Wembley Park előtt feltűnt; érdekesség, hogy a londoni centrumtól jónéhány kilométerre elterülő arénához három metróvonalon is el lehet jutni. Az új Wembleyt hosszas huzavona után 2007-ben adták át, tavaly már itt játszották a döntőt.
A 90 ezer férőhelyes, gigantikus építmény a világ legnagyobb stadionja azon építmények közül, amelyekben tető van a rajongók feje felett. Nos, ez az esős Angliában különösen fontos, s a legelső székig elérő tetőnek (azaz nem fedett stadionról van szó, mint mondjuk Gelsenkirchenben) szombaton is hasznát vehették az összegyűltek, hiszen a találkozót megelőző órákban majdnem végig esett az eső. Ám mire megtelt a stadion, éppen elállt.
Kaptunk egy Wembley-kisokost is, amelyben érdekes adatokkal fárasztották a statisztikák iránt érdeklődőket, mint például: a létesítményben 2618 mosdó található; ha a székeket egy sorba tennénk, 54 kilométert kellene gyalogolnunk; a stadionon belül 688 helyen lehet ételt-italt vásárolni; az aréna alapterülete kétszer akkora, mint a francia Stade de France és háromszor nagyobb, mint a cardiffi Millennium-stadion.