Nem csoda, hogy a Dinamo rögtön visszahívta az időközben a korosztályos válogatottban is bemutatkozott futballistát, de arról továbbra sem volt szó, hogy a zágrábiaknál vegyék számításba - ezúttal az Inter Zapresicnek adták kölcsön.
Modricot azonban ez sem zavarta, és új állomáshelyén is remekül futballozott. A nyolcadik fordulóban a Varteks Varazdin ellen megszerezte első találatát a horvát pontvadászatban, amit az ősszel még három követett, és teljesítménye alapján immár a Dinamo vezetősége már nem tehette meg, hogy nem veszi őt számításba, és a bajnokság második felében a középpályás már anyaegyesületében szerepelt - még ha nem is túl sokszor, hiszen hét összecsapáson vetették be.
A következő idényben viszont már alapembere volt a Dinamónak, és rögtön a bajnokság elején alaposan belekezdett: az első fordulóban a Cibalia Vinkovci, a negyedikben pedig korábbi csapata, az Inter Zapresic ellen volt eredményes, majd a nyolcadik játéknapon az NK Zagreb elleni városi rangadón duplázni tudott. Időközben az utánpótlás-válogatottban is debütált, sőt, gólt is szerzett a korosztályos nemzeti együttesben, és olyan jól játszott, hogy a közvélemény a nagyválogatottba követelte.
A szövetségi kapitányt, Zlatko Kranjcart alighanem a Hajduk Split elleni derbin szerzett győztes góljával győzte meg: a szakvezető meghívta őt a nemzeti csapatba az Argentína elleni barátságos mérkőzésre, így Modric nem akármilyen ellenféllel szemben mutatkozhatott a címeres mezben.