Eredmény, középdöntő, I. csoport, 1. forduló, 2. mérkőzés:
Franciaország - Svédország 28-21 (16-10)
Zágráb, 15 300 néző
v.: Baum, Goralczyk (lengyel)
A nap második mérkőzésének kezdetére szinte megtelt a 15 ezres Arena Zagreb, közel ennyi ember füttykoncertje fogadta a francia együttest. Hiába, a vetélytárssal szembeni gyűlölet mindig is erősebb - Svédországot könnyen tapsolta a publikum, Staffan Olsson legénységét már legyűrték a hazaiak.
Noha Nikola Karabaticról az a hír járja, nemcsak a franciák, de a szerbek és horvátok is magukénak érzik, a zágrábi közönség reakciójából ítélve a tézis gyenge lábakon áll.
Hajdu János szavait viszont ezúttal is igazolták a franciák. Az utóbbi évek legmagasabb szintű védekezése ellen ezúttal sem volt esély. Ola Lindgren frizbiként dobta oda a zsűriasztalra az időkérést jelző zöld kártyát a 9. percben, Abalóék ugyanis bohócot csináltak az ellenfélből, s 6-1-re megléptek.
A gálaelőadás folytatódott, a 18. percre már 13-4 állt az eredményjelzőn, a svéd kispadon tanácstalan vagy csapkolódó embereket lehetett látni. Félidőre kicsit konszolidálódott a helyzet, ám a négygólos Arrhenius vezérletével csupán hatra sikerült csökkenteni a hátrányt (16-10).
Eszement tempóban kezdte a második játékrészt a svéd csapat, Gustaffson, Larholm, majd Lundström is betalált (16-13). Hogy ne jöjjön feljebb a skandináv együttes, arról gyorsan gondoskodott a lengyel játékvezető páros, két véleményes (de inkább rossz) döntéssel megadta a lehetőséget a franciáknak a javításra (19-13).
A mérkőzés teljes forgatókönyve olyan volt, mint a magyar-francia összecsapás, az olimpiai bajnok kilencgólos előnyről egyszer ugyan kiengedett, de végig biztosan kézben tartotta az irányítást.
Az utolsó tíz percet hatgólos előnyről kezdte Franciaország, 26-20-nál, ötgólos előnynél még Claude Onesta időt kért, hogy a végén együtt ünnepeljen fiaival. A 28-21-es siker azt jelenti, ha matematikailag még nem is, de szinte már biztos, Franciaország elődöntőt játszhat.