"Valamit nagyon elrontunk"

Míg a 20 évvel ezelőtti BEK-győztes AC Milan játékosai sztárklubok edzői, szövetségi kapitányok, sikeres sportvezetők lettek, a magyar futball utolsó sikeres generációjának tagjai jórészt eltűntek a süllyesztőben, többségük legalábbis eltávolodott a sportágtól, de akik maradtak, azok sem futottak be igazán nagy karriert. Cikkünkben felidézzük, mi lett az egykori milánói hősökből, és hogyan alakult a 1984-es ifjúsági Európa-bajnok, illetve a '86-os magyar válogatott tagjainak sorsa, valamint megpróbáljuk megválaszolni a kérdést: miért nem vigyáz értékeire a magyar labdarúgás?

Amíg manapság Kaká távozása miatt kollektív letargiában tölti napjait a Milan szurkolótábora, addig húsz évvel ezelőtt ünnepi hangulat uralkodott a csapat körül, mivel a piros-feketék a román Steaua legyőzésével a klub harmadik BEK-sikerét érték el.

A barcelonai döntőben Ruud Gullit és Marco Van Basten két-két góljával 4-0-ra nyert a Milan, amely ezzel 1963 és 69 után harmadszor ért fel a kontinens csúcsára.

Ha végignézünk a Milan döntőbeli összeállításán, akkor csupa ismerős nevet találunk, olyan egyeniségekét, aki pár kivételtől eltekintve ma is napi szereplői a világ labdarúgásának.

Igaz, amíg Paolo Maldini csak a napokban húzta le karjáról végleg a csapatkapitányi karszalagot, addig egykori csapattársai közül Carlo Ancelotti, Marco Van Basten vagy Frank Rijkaard már abba is rendesen belekóstoltak, milyen érzés edzőként hol a napos, hol az árnyékos oldalon szerepelni.

Ugyanakkor tanulságos, hogy a Milan megbecsülte értékeit, és akikből edzőként nem lett világszerte megsüvegelt stragéta, azokat is igyekezett elindítani az úton, így például Mauro Tassotti vagy Filippo Galli is tagja volt Ancelotti stábjának, Angelo Colombo pedig az utánpótlásvonalon foglalkozott az ifjú futballistákkal.

Innen jött az ötlet, hogy nézzünk végig az egykori két magyar kirakaratcsapat, az eddigi utolsó, 1986-os vébén szereplő felnőttválogatott, és az éppen 25 éve Moszkvában U18-as Európa-bajnoki címet szerzett együttes névsorán, kik azok közülük, akik még manapság is ott vannak a labda közelében, és hányan vannak olyanok, akikre szinte csak az efféle összeállításokból emlékeznek a drukkerek.

A kép felemás: az 1986-os csapatból ugyan jópáran vannak, akik napi szereplői a magyar futballnak, de igazán nagy lehetőséget Détári Lajos, Kiprich József vagy Bognár György sem kapott, ugyanakkor a válogatottban kulcsembernek számító Nagy Antal vagy Garaba Imre teljesen eltávolodott a sportágtól, utóbbi meg is jegyezte egy interjúban, hogy már nem tekinti szórakozásnak a labdarúgást, tévén megnéz néha meccseket, de semmi több.

Kovács Kálmán, az egykori 56-szoros válogatott csatár, aki a 84-es Eb-győztes csapatnak is alapembere volt, jelenleg Gyöngyösön testnevelő tanár és a strandfutball válogatott szövetségi kapitánya. "Mindenki megkapja a lehetőséget, de nem biztos, hogy a legjobb ütemben, ezt fel kell tudni dolgozni" - mondta a kispesti szurkolók egykori nagy kedvence. "Olyan ez, mint a párkapcsolatban, az ember utólag hiába tudja, hogy mit csinált rosszul, ebből már csak a következő alkalommal profitálhat. Szívesen dolgoznék a futballban, de nem szerencsés ha az ember posztokban gondolkodik, az a fontos, hogy egy jól működö stáb tagja legyen, ahol mindenki megérti egymást a másikkal."

Adódik a kérdés, nem érzi-e úgy, hogy amíg a Milannal felkarolták az egykori játékosokat azzal, hogy utánpótlás-csapatoknál kaptak elindulási lehetőséget, addig nálunk hajlamosak magukra hagyni a volt klasszisokat. "Szeretném, ha a magyar futball elbírná a régi játékosokat, de sajnos nincs olyan állapotban, hogy elbírja. Ráadásul manapság a következő napot vagy hetet sem tudják garantálni az embernek a munkahelyén, nemhogy éveket. Nincs helyzetelemzés, enélkül pedig nem tudunk elindul a megoldás felé. Újságírói hasonlattal élve: attól, mert van egy Montblanc tollam, még nem biztos, hogy jó cikket fogok írni."

Kovács szerint először erkölcsileg kell rendberakni a honi labdarúgást, és oda kell figyelni a gyerekekre, akik még mindig nagyon szeretik ezt a játékot. "A magyar futball állapota az, amin alapjaiban kell változatni, mert amíg itthon Albert Flóriánról sok helyen csak az volt kiemelve, hogy csípőre tett kézzel álldogál a pályán, addig a FIFA honlapjára tévedve az ember azt tudhatja meg róla, micsoda elegánsan futballozó klasszis volt ő. Vagy ugyanilyen érdekes, hogy amíg az Aranycsapat még mindig napi téma, Tichy Lajosra már alig emlékeznek az emberek. Valamit nagyon elrontunk, és ha nem becsüljük meg a múltat, akkor a jövőnket sem tudjuk értékelni."

Détári viszont nem ért egyet azzal, hogy a '86-osokat nem értékeli a magyar labdarúgás, szerinte ugyanis eleve nem lehet összehasonlítani a Milant a magyar csapattal.

"Ha megnézzük a válogatottunkat, kevesen vagyunk, akik edzőségre adtuk a fejünket. De azért sokan vannak, akik mégis a labdarúgásban dolgoznak vagy dolgoztak. Disztl Péter kapus-, Andrusch József utánpótlásedző, Kardos József az MLSZ-ben dolgozik, Róth Antal a Pécsnél és az U21-es csapatnál is volt.

Détári akár a megye I-ben is szívesen vállal munkát

Garaba Imre, Varga József, Mészáros Ferenc, Nyilasi Tibor, Esterházy Márton, Kiprich József és jómagam egyaránt edzősködtünk, Bodonyi Béla külföldön dolgozott. Igaz, Sallai Sándor és Nagy Antal elszakadt a futballtól. Ugyanúgy a fociban dolgozunk, csak más csapatokban, mint a Milan legendái, nem az Ajaxban, nem a Feyenoordban, hanem Magyarországon. Nem lehet összehasonlítani a két csapatot, a helyzet Milánóban és Magyarországon teljesen más. Ám bármi is történt vagy történjen, én soha sem elégedetlenkedtem. Ott kell dolgozni és ott kell eredményt elérni, ahol lehetőséget kapsz."

Détári a magyar futball utolsó Európa-szerte ismert nagy egyénisége volt, mégsem bánja, hogy nem lett belőle szövetségi kapitány vagy magas rangú futballvezető. "Nem volt ez soha probléma a számomra, küzdök, nem adom föl, és megyek előre. Az NB III-ban vagy a megye I-ben kapok állást? Szinte mindegy. Szeretek és fogok is dolgozni. Ez egy hobbi a számomra."

Détárinak vélhetően nem kell a harmadosztályba mennie, a legfrissebb hírek szerint ugyanis a DVTK szeretné megnyerni őt edzőnek. "Nem tudom, meglátjuk - korai még erről beszélni" - nyilatkozta sejtelmesen az egykori 61-szeres válogatott játékos.