Iniesta vébét nyert a spanyoloknak a 116. percben

Spanyolország nyerte meg a dél-afrikai futball-világbajnokságot, miután Andrés Iniesta hosszabbításban szerzett góljával 1-0-ra legyőzte Hollandiát a johannesburgi döntőben. A spanyolok történetük során először lettek világbajnokok, Hollandia pedig a harmadik döntőjét bukta el egy rendkívül feszült, tizennégy sárga és egy piros lapot hozó mérkőzés végén.

• Robbenék kihagyták, Iniesta bevágta
• Casillas sírva fakadt, majd önfeledten ünnepelt
• Beszaladó szurkoló akarta megkaparintani a vb-trófeát
• Ki a focivébé legszebb szurkolója?
• Nézze meg a focivébé összes gólját!

Labdarúgó-világbajnokság, döntő:
Hollandia - Spanyolország 0-1 (0-0, 0-0, 0-0)
Johannesburg, Soccer City, 84 890 néző
vezette: Howard Webb (angol)
Hollandia: Stekelenburg - Van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, Van Bronckhorst (Braafheid, 105.) - Kuyt (Elia, 71.), Van Bommel, Sneijder, De Jong (Van der Vaart, 99.), Robben - Van Persie
Spanyolország: Casillas - Ramos, Pique, Puyol, Capdevila - Xabi Alonso (Fabregas, 87.), Xavi, Iniesta, Busquets - Pedro (Navas, 60.), Villa (Torres, 106.)
gól: Iniesta (116.)
kiállítva: Heitinga (109.)
sárga lap: Van Persie (15.), Van Bommel (22.), De Jong (28.), Van Bronckhorst (54.), Robben (84.), Van der Wiel (111.), Mathijsen (117.), illetve Puyol (17.), Ramos (23.), Capdevila (67.), Iniesta (117.) Xavi (121.)

Keserves feladat egy vb-döntő felvezetése. Az év legfontosabb sporteseményét megelőző feszült várakozást önmagában sem egyszerű szavakkal fokozni, hát még úgy, hogy az egyébként is jobbára a kölcsönös udvariaskodás jegyében formált meccs előtti nyilatkozatok a végjátékban már tényleg csak a legcsupaszabb közhelyekre szorítkoznak. A hollandok törekvéseiről megtudtuk például, hogy nem engedhetnek szabad területet a spanyol csapatjáték két motorjának, Xavinak és Iniestának, a spanyoloktól pedig azt, hogy feltétlenül meg kell állítaniuk Robbent és Sneijdert, habár az ellenfél természetesen nem csak belőlük áll.

Természetesen mindkét fél nagyon tisztelte az ellenfelet, de nem ijedt meg tőle, Bert van Marwijk holland kapitány még azt is elismerte, hogy Spanyolország játssza a látványosabb focit (Orbán Viktor miniszterelnök ugyanakkor éppen a régi esztétikumot hiányolta a játékukból), a döntőre kifundált ötleteit azonban megtartotta magának, míg Vicente del Bosque legalább annyit elárult, hogy semmi sem indokolja Torres visszaállítását a kezdőcsapatba Pedro kárára.

A kezdő sípszóra talán már történelemleckét is mindenki oda-vissza fújta: noha már a vb előtt is mindkét csapatot az esélyesek között emlegették, korábban egyikük sem nyert még világbajnokságot, így az már az elődöntők után biztos volt, hogy vasárnap éjjel megszületik a sportág nyolcadik világbajnoka, amely európai csapatként először hozza el Európán kívüli országból az aranyérmeket. A hollandok kétszer (74-ben és 78-ban) már elbukták a vb-döntőt, és bár akkoriban inkább őket támogatták a semleges szurkolók, az Európa-bajnok spanyolok ezúttal nemcsak esélyesebbnek, de népszerűbbnek is tűntek a döntő előtt, még a holland legenda, Johan Cruyff is kijelentette, hogy inkább a spanyoloknak szorít, mert Xaviék játéka sokkal közelebb áll az ő futballfilozófiájához.

Ennek az iskolának egyik alappillére alkalmasint a bátor támadójáték, aminek már az ötödik percben tanújelét is adták a spanyolok: Xavi beívelését Ramos fejelte közelről kapura, Stekelenburg vetődve kiütötte a labdát, amelyre kis híján lecsapott egy másik spanyol védő, Pique. Hogy a spanyol védelem nem óvatoskodja túl a finálét azzal, hogy kizárólag a hátsó területek őrzésére koncentrál, arra a tizedik perc szolgáltatta az újabb bizonyítékot, Ramos ismét csatárposzton tűnt fel, bedobott egy cselt, beadását (lövését?) Heitinga vadászta le, majd a másik oldalon Villa lökete halt el az oldalhálóban.

A Barcelonára épülő spanyol válogatott egy ideig a vb-döntőben is ugyanazt játszotta, mint a katalánok egy sima bajnokin a Primerában, nyomasztó fölényben birtokolták és testvériesen járatták egymás között a labdát, ha pedig mégis a hollandokhoz került, már a saját térfelükön letámadták őket.

Hollandia negyedóra elteltével kezdett magára találni, és bár arra nem sikerült rájönnie, hogyan tudják zavarba hozni a ellent, mind gyakrabban sikerült átterelniük a játékot a spanyol térfélre.

Egyre tapinthatóbban feszült egymásnak a két csapat akarata, becsülettel faragták egymást a játékosok, a prevenciót szem előtt tartó Webb bíró nyolc perc alatt négy sárgát is kiosztott, az ötödiknél viszont egy kicsit már lágyabbnak bizonyult, De Jongot akár ki állíthatta volna, miután a középpályás stoplissal mellbe rúgta Xabi Alonsót.

A kapura már kevésbé voltak veszélyesek a hollandok, leginkább még akkor, amikor Puyol ápolása után vissza akarták adni a labdát a spanyoloknak, az azonban majdnem átpattant Casillason, akinek ujjheggyel kellett szögletre mentenie.

Mindezt gyorsan felülírhatták volna a narancsmezesek, miután a harminchetedik percben bedobták a figurát egy jobb oldali sarokrúgásra, beívelés helyett Van Bommel kapta meg laposan a labdát, egyből továbbtette, Mathijsen azonban suta mozdulattal a levegőbe rúgott.

A hollandok próbálták széttördelni a spanyolok ritmusát, arzenáljuknak pedig jelentékeny kelléke volt az ellenfél idejekorán történő megrugdosása. A harmincnyolcadik percben Pedro ugrált át a lábakon, majd tüzelt a kapu mellé, később Xabi Alonso akart nagy gólt lőni szabadrúgásból, de ebből csak a nagy lövés sikerült. Az első félidő vége azonban a hollandoké volt, Robben húzta rá a labdát a rövid sarokra, de Casillas zárta a szöget.

A negyvennyolcadik percben a német meccshez hasonlóan ismét Puyol húzott elő valamit a barcelonai repertoárból, a szöglet után a berobbanó középhátvéd jellegzetes frizurájáról továbbcsúszó labda üresen találta Capdevilát, ám azzal a lendülettel át is suhant a balhátvéd talpa alatt.

A hollandoknak négy és fél perc kellett a szünet után ahhoz, hogy labdával együtt is átlépjék a felezővonalat, Van der Wiel és Van Persie szemrevaló kényszerítője azonban egy lagymatag keresztbe gurításban végezte. Heitinga - mellészálló - fejese már életrevalóbb volt, Webb azonban belefújt az akcióba, noha a birkózás közben inkább Ramos volt szabálytalan, mint a holland védő.

Mindez azonban csak előjáték volt a meccs addigi legnagyobb kihagyott helyzetéhez: a hatvankettedik percben Sneijder pazar labdával ugratta ki középen Robbent, aki nyílegyenesen vihette rá a labdát Casillasra, ki is billentette az egyensúlyából a kapust, aki azonban a lábával visszanyúlva még védeni tudott.

Az ilyen jelenetek mindazonáltal egyáltalán nem voltak jellemzőek a meccsre, a játékosok túl idegesek voltak a szép focihoz, továbbra is sok volt a rugdosódás és az ítéletek miatti hiszti.

A hetvenedik percben egy holland hiba után kerültek helyzetbe a spanyolok, a csereként beállt Navas jobbról lőtte be középre a labdát, amely a felszabadítani igyekvő Heitingáról éppen a kapu előtt tartózkodó Villa elé csorgott, de a csatár lövését a földön csúszva blokkolta a az imént betliző holland.

Ismét enyhe fölénybe kerültek a spanyolok, ami a kapu előtt csak egy-két rosszul sikerült szabadrúgásban nyilvánult meg, mígnem a hetvenhetedik percben Ramos száguldott be középen egy szögletre, és bár védő nem zavarta, erőből a keresztléc fölé fejelt.

Az utolsó tíz percben érződött, hogy egyik csapat sem vágyik különösebben a hosszabbítás nyújtotta élvezetekre, mindkét oldalon láttunk egy-egy veszélyes betörést a tizenhatoson belülre, Iniestát a visszaérő Sneijder, Robbent pedig végül Casillas állította meg, igaz, korábban Puyol is megpróbálta ezt egy lábkisöpréssel. Robben azonban gazellaként átugrotta az akadályt és továbbfutott, így nem éreztük indokoltnak, hogy utána ötven méteren át üldözte Webbet, közelről a tarkójába kiáltva véleményét a játékvezetésről.

A rendes játékidőben nem bírt egymással a két csapat, ami persze volt annyira nagy meglepetés, hiszen az utóbbi négy vb-döntőből kettő is tizenegyesekkel dőlt el.

A hosszabbítás a spanyol színitanoda előadásával kezdődött, Xavi esett el, miután hátulról belerúgott Heitingába, amiért a teljes armada egy emberként követelte a büntetőt, majd Fabregas lőtte lábon Robbenéhez hasonló ziccerben Stekelenburgot.

Kisvártatva ismét Iniesta tologatta a labdát a holland kapu előtt, ám Van Bronckhorst tanárian szerelte, majd Navas lövése pattant meg a holland csapatkapitányon, és vágódott onnan az oldalhálóba.

Közeledve a büntetőrúgásokhoz igyekeztek frissíteni a szövetségi kapitányok, az ötgólos Villa helyére beállt az eddig formán kívül játszó Torres, Van Marwijk pedig még azt a Braafheidet is bevetette a százötödik percben, aki eddig egy másodpercet sem játszott a vébén, és aki rövidesen azzal vétette észre magát, hogy a tarkójával - ámbár teljesen vétlenül - adott haza egy labdát.

A százkilencedik percben emberhátrányba került Hollandia, Heitinga még épp időben visszahúzta Iniestát, amiért megkapta a második sárgáját, Xavi pedig fölé rúgta az amúgy kecsegtető helyzetből elvégzett szabadrúgást.

Nyolc perccel a vége előtt viszont már megkegyelmezett a hollandoknak a játékvezető, Robben jóval a sípszó után, durcásan a hálóba pöckölte a labdát, de zsebben maradt a második sárga.

A száztizenhatodik percben ennek ellenére eldöntötték a meccset a spanyolok. Torres beívelése még kijött a védőkről, a labda Fabregas elé került, a cserejátékos nagyszerű ütemben játszott a jobbösszekötő helyén üresen maradt Iniestához, aki nyolc méterről a hosszú sarokba lőtt.

Bár még hátra volt pár perc, Casillas már a gól után sírva fakadt, Robben pedig a középkezdés után kínjában kapura vágta a labdát.

Heitinga nem tudta feldolgozni a történteket, még a lefújás után is feldúltan követte a bírót a pályán fürtökben ölelköző spanyolok között. A holland játékosok sorfalat álltak a kupaátadás után a spanyoloknak, a holland drukkerek nagy része pedig a vereség ellenére is a helyén maradt.

Spanyolország története első vb-aranyát nyerte, Hollandia pedig a harmadik döntőjét bukta el.