Norvég gólrekorder, volt Fradi-játékos és a "fekete szörnyeteg" vár a magyar EL-csapatokra

Az Európa Liga selejtezőjének második fordulójában két magyar együttes is norvég ellenféllel kerül szembe: a Paks a Tromsö, a Ferencváros pedig az Aalesund ellen lép pályára. Előbbi a világ legészakibb élvonalbeli klubja, utóbbiban pedig egy volt fradista középpályás is szerepel.

Magyar-norvég párviadalra az európai kupákban utoljára 2000-ben került sor, amikor a Bajnokok Ligája selejtezőjében a Dunaferr csak 4-3-as összesítéssel esett ki a Rosenborg ellen. A trondheimiek három évvel korábban az MTK-t is búcsúztatták, de a norvég klubok közül eddig csak ők vertek ki magyar csapatot: a Fredrikstad 1962-ben a Vasas, a Byrne pedig 1988-ban a Békéscsaba ellen vérzett el.

Tromsö: északabbra nincsen csapat

Az európai kupaújonc paksiakra kalandos túra vár a selejtező második fordulójában, hiszen Kis Károly együttesének ellenfele a norvég Tromsö lesz - amely azzal büszkélkedhet, hogy a világ legészakabbra fekvő élvonalbeli csapata.

Tromsö városa az északi sarkkörön túl található, és éppen emiatt a futballklub nagyon sokáig csak a regionális bajnokságokban játszott. Az északnorvég együttesek csak 1963-tól vehetnek részt a norvég kupában (addig saját kupasorozatuk volt, amelyet a Tromsö háromszor nyert meg), az országos élvonalban pedig 1971-ben szerepelt az első csapat a térségből.

Tromsö csapatának a feljutás 1985-ben jött össze, és azóta mindössze egy évet töltött a másodosztályban - a 2001-es kiesést követően 2002-ben rögtön visszakerült. Az 1920-ban alapított egyesület legjobb eredménye egy bajnoki második helyezés (1990-ben), de a helyi szakértők szerint idén minden esély megvan arra, hogy a klub megszerezze története első aranyérmét.

A tromsőiek 2008-ban és tavaly is bronzérmesek voltak, jelenleg pedig a második helyen állnak, de két mérkőzéssel kevesebbet játszottak, mint a listavezető Molde (az egyik elmaradt meccsük éppen a Ferencváros EL-ellenfele, az Aalesund elleni). Az együttes mindezt elsősorban a védelmének köszönheti, hiszen a Tromsö 13 bajnokin mindössze 13 gólt kapott, és ezzel a Tippeligaen legjobb hátsó alakzatával rendelkezik.

"Fekete szörnyeteg" a középpályán

Ez a csapatrész azonban a napokban meggyengült, hiszen a klub egymillió euróért eladta válogatott jobbhátvédjét, Tom Höglit a belga FC Bruges-nek. Őt a jelek szerint a saját nevelésű, ám az elmúlt években rendre kölcsönadott Hans Nordbye igyekezett pótolni. A védelem tengelyében a finn Miika Koppinen a klasszikus skandináv stílust képviseli: hórihorgas, kiválóan fejel, és a párharcokban igyekszik maximálisan kihasználni fizikai adottságait. A másik középhátvéd, a svéd Fredrik Björck is jól megtermett legény (Koppinenhez hasonlóan 190 centi), vagyis a Paks támadóinak elsősorban a földön lehet keresnivalójuk.

A Tromsö általában a klasszikus 4-4-2-es felállásban játszik, egy védekező középpályással, és ezt a posztot a szenegáli Serigne Modou Kara tölti be, akinek stílusáról sokat elmond, hogy a drukkerek "fekete szörnyetegnek" becézik. A támadások vezetésében a norvég U21-es válogatott csapatkapitányának, Ruben Yttegard Jessének van nagyon fontos szerepe, a ballábas középpályás 23 éves korára több mint 100 norvég élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára. A csatársorban játszik a Tippeligaen történetek legeredményesebb futballistája: a 36 esztendős Sigurd Rushfeldt májusban a Brann Bergen ellen megszerezte karrierje 168. gólját hazája élvonalában, és ezzel új rekordot állított fel. A veterán (aki a Tromsö csapatkapitánya) pályafutása során játszott Spanyolországban és Ausztriában is, és igazi lesipuskás középcsatárnak számít.

Az együttes kispadján az a Per Matias Högmo ül, aki legnagyobb sikerét a norvég női válogatottal érte el, 2000-ben olimpiai bajnok volt. Ezután két évig az U21-es válogatottat irányította, majd dolgozott a Tromsőnél, 2005-ben pedig az ország legsikeresebb klubja, a Rosenborg szerződtette. A trondheimieknél felemás időszakot töltött, 2006-ban ugyan bajnok lett a csapat, de az utolsó két hónapban nem ő ült a kispadon, mert fizikai kimerültségre hivatkozva betegszabadságra küldték. Az 52 éves szakember, aki 2004-ben Mentális tréning a labdarúgásban címmel adott ki szakkönyvet, 2008 óta irányítja a Tromsőt.

Aalesund: régi ismerősök a pályán és a kispadon

A ferencvárosi drukkerek az Aalesund elleni mérkőzésen egy régi ismerőst is köszönthetnek majd az Üllői úton, a csapat tagja ugyanis az a jamaicai Jason Morrison, aki korábban két éven keresztül a zöld-fehéreknél futballozott. Az ő személye is mutatja, hogy az aalesundiaknak remek kapcsolataik lehetnek a karibi világban, hiszen a keret tagja még a szintén jamaicai Demar Phillips, valamint a Costa Rica-i Michael Barrantes is.

A klub az előző évtized elején amolyan liftező csapat volt, 2002 és 2006 között minden évben szintet váltott az élvonal és a másodosztály között, ám azóta stabilizálta helyét a legjobbak között. Két éve megnyerte a norvég kupát, tavaly pedig a negyedik helyen végzett a bajnokságban - jelenleg 15 forduló után az ötödik (egy elmaradt mérkőzése is van). Az európai kupaszereplés viszonylag ismeretlen az aalesundiak számára, a Ferencváros elleni párharc lesz a harmadik nemzetközi párharcuk a történetük során: tavaly 4-1-es összesítéssel kiestek a skót Motherwell ellen, a mostani kiírásban pedig a walesi Neath FC-t búcsúztatták.

Az új Riise a védelemben

A csapat trénere sem ismeretlen a magyar futballszurkolók számára, az Aalesundot ugyanis az egykori sokszoros válogatott, Kjetil Rekdal irányítja, aki a címeres mezben legemlékezetesebb találkozóját éppen ellenünk játszotta: 1996 októberében az utolsó tíz percben mesterhármast ért el, és a norvégok így nyertek 3-0-ra. A Hertha BSC-ben ráadásul éveken keresztül Dárdai Pál és Király Gábor csapattársa is volt.

Rekdal 2008 óta ül az Aalesund kispadján, és alapvetően a 4-3-3-as taktikát alkalmazza a gárdánál, amelynek legstabilabb csapatrésze a védelem: szinte minden meccsen a Jääger, Arnefjord, Jalasto, Parr kvartett alkotja a hátsó sort. Közülük a balbekk Jonathan Parr számít nagy tehetségnek, akit gyakran szoktak John Arne Riiséhez hasonlítani - már csak azért is, mert a Roma sokszoros válogatott balhátvédje is az Aalesundban kezdte karrierjét.

A középpályán és a csatársorban már nagyobb a fluktuáció, ebben a két csapatrészben csak Barrantes és Peter Orry Larsen volt ott a kezdőben tíznél több alkalommal - amihez persze az is hozzájárulhatott, hogy Phillips (aki rendszerint bal oldali támadót játszik) ott volt a júniusi Arany-kupán. A védekező középpályás posztján Morrison és Amund Skirri a megoldás: általában csak egyikük játszik, ám ha Rekdal defenzív taktikát választ, akkor mindkettőjüket pályára küldheti. A támadó részlegben a szakember még nem találta meg az ideális összeállítást, valószínűleg ezért is van, hogy a csatárok közül a négygólos Phillips utáni legeredményesebb Kjell Rune Sellin is csak három találatig jutott.

www.global-soccer.eu