Xabi Alonso játékát nem bírta el a Bayern, gálameccs lett az elődöntőből

Vágólapra másolva!

Sorrendben az angol, a francia és a német bajnok sem tudta megállítani a Barcelonát, amely ugyan 3-2-re kikapott a Bayern Münchentől, de a továbbjutása egy pillanatig sem forgott veszélyben. Ha a Bayern előre akar lépni, elsősorban Xabi Alonso szerepét kell átgondolniuk, mert sokkal többet veszítenek a védőmunkáján, mint amit nyernek vele a támadások felépítésénél. Elemzés.

Mivel a Barcelona 3-0-s győzelmével a továbbjutás már az első mérkőzésen eldőlt, a visszavágó legérdekesebb kérdése Pep Guardiola taktikájára irányult. A legtöbb szakértő egyetértett abban, hogy

a Bayern edzője túlgondolta a barcelonai meccset,

és mind a háromvédős taktikával, mind a kezdőcsapat összetételével hibázott. A visszavágó előtt egymástól függetlenül ezt emelte ki Paul Scholes és Gary Lineker is.

I've seen it on many occasions, even great coaches out think themselves. Will Guardiola do it again tonight? http://t.co/JQVwocCeDO
— Gary Lineker (@GaryLineker) May 12, 2015

Tény, hogy bár a Barcelona játékának ellehetetlenítése sokáig több-kevésbé jól működött az elődöntő első meccsén, Guardiola több furcsa döntést is hozott: egy jobbhátvéd (Rafinha) játszott bal oldali középső védőt, egy másik jobbhátvéd (Lahm) középpályást, egy támadó középpályás (Thiago) jobb oldali szárnyvédőt, egy mélységi irányító (Schweinsteiger) pedig tízest.

Kezdőcsapatok

A müncheni visszavágón Guardiola javította ezt a hibáját, mert bár pontosan ugyanaz a kezdőcsapat lépett pályára, de egész más posztkiosztással, és részben eltérő taktikával. Luis Enrique is ugyanazt a tizenegyet küldte fel a pályára, mint a Camp Nouban.

A Bayern négy védővel kezdett, Schweinsteiger visszakerült az igazi posztjára, Lahm viszont a szokásosnál is feljebb tolva, sokszor szinte jobbszélsőként játszott. Thiago a bal oldalról indulva bejátszotta az egész középpályát, ahogy telt az idő, úgy lett egyre centrálisabb a helyezkedése, hogy nagyobb befolyása legyen a játék irányára.

A Barcelona felállása az idei nagy meccseknek és a várakozásoknak megfelelően alakult, nagy meglepetés lenne bármiféle változás a döntőre. Szerepeket tekintve Rakitic és Iniesta párosa cserélődött fel részben: a horvát játékos jóval többször vett részt a támadások első hullámában, míg társa inkább a második hullámban érkezett, és többet segítette a labdakihozataloknál is, mint megszokott.

A meccstaktika

A BL-történetében egyetlen alkalommal fordult elő, hogy egy csapat meg tudta fordítani háromgólos hátrányát, 2004-ben a Deportivo verte 4-0-ra a Milan. Ha csak ebből indulunk ki, bármennyire is fogadkoztak a németek, reálisan nézve a visszavágó egyetlen tétje a Bayern méltóságának megőrzése volt. Ez maximálisan sikerült is, ehhez azonban olyan kockázatot kellett vállalni a csapatnak, ami nem maradhatott büntetlenül, és a 15. percre minden kérdés eldőlt. A Barca egyenlítése után gálameccs jelleget öltött az összecsapás.

Guardiola hű maradt a filozófiájához: magasra tolt védelmi vonal, lescsapda, és a labda közvetlen közelében kialakított emberfölény - három olyan tényező, ami mindig is jellemzi a csapatait.

Guardiola alapfilozófiája egy képen: a védővonal a félpályánál, a labdás embert zonnal körülveszik Forrás: Origo

A sok gólhoz nagyban járult hozzá, hogy a Barcelona is partner volt a nyílt játékhoz; kis túlzással mindkét csapat maximalizálta a támadójátékát, miközben a védekezésre kevesebb energiát fordított. Ez különösen a Bayern esetében volt nyilvánvaló, szinte minden támadást megpróbáltak direkt módon befejezni, a labdatartó passzok szerepe minimálisra koncentrálódott.

Ez a szándék számokban is mérhető: a németek 19-szer lőttek kapura, a Bajnokok Ligájában ez a legmagasabb szám a Barcelona ellen 2008 óta, akkor a Schalke próbálkozott ennyiszer.

Az egyén hatása a csapatra

Minden csorda olyan gyors, mint amennyire a leglassabb tagja - ez a mondás talán egyszer sem vált még olyan fájdalmasan nyilvánvalóvá Xabi Alonso és a Bayern München viszonyában, mint a Barcelona ellen.

Xabi Alonso más dimenzióban mozog, mint Rakitic: öt méterrel veszíti el a párharcot Forrás: Origo

Első eset

A képnek két érdekes részlete van: egyrészt jól látszik, hogy a Barcelona is félpályáig tolta fel a védelmét labdabirtokláskor, másrészt kiderül, egyetlen gyenge láncszem milyen problémákhoz vezet védekezésben.

Xabi Alonso és Rakitic azonos testhelyzetben figyelik, ahogy Dani Alves megkapja a labdát, az indítást követően azonban a horvát 6 másodperc alatt 5 métert ver ellenfelére, vagyis nem túlzás azt mondani, hogy bizonyos esetekben Alonso annyira súlytalan védekezésben, mintha ott sem lenne.

Második eset

Rakitic megindulását még megúszta gól nélkül a Bayern, tíz perccel később már nem volt szerencséjük.

Alonso második vesztett párharca már gólhoz vezetett. Forrás: Origo

Messi indításának pillanatában Alonso egyrészt feleslegesen lóg be a védősor mögé, másrészt hasonlóa a helyzet, mint Rakitic megindulásakor: néhány méteren olyan hátrányt szed össze, hogy már becsúszni sincs esélye. A szituciók lényege túlmutat azon, hogy Alonso gyenge meccset játszott; a fizikális adottságai már nem fognak megváltozni, a jelentéte pedig alapjában veszélyezteti a Bayern játékstílusát, és potenciális veszélyforrást jelent, ahogy az a Wolfsburg vagy a Mönchengladbach elleni meccsen is kiderült.

Xabi Alonso futógyorsaságának hiánya ráadásul a játék egy másik szegmensében is jelentkezik.

Xabi Alonso és Sergio Busquets szerzett labdái Forrás: FFTStatszone

Alonso mindössze egyetlen labdát szerzett a meccsen, míg Busquets hetet - két hasonló stílusó csapat esetében ezt a különbséget nem nagyon lehet azzal indokolni, hogy Bayern játékosa ne tudná olvasni a játékot, vagy lealibizné a védőmunkát, sokszor egyszerűen csak ennyival lassabb lábbal.

Hasonló problémával küzd egyébként a Juventus is: hiába kulcsfontosságú az Alonsóhoz hasonló poszton játszó Pirlo szerepe, a rideg tények azt mutatják, hogy Pirlóval a pályán 50 percenként rúg gólt a Juve és 117 percenként kap egyet, míg Pirlo nélkül 54 percenként eredményes a csapat, de csak 358 percenként.

Ha Guardiola Münchenben marad, Xabi Alonso szerepkörének eldöntése lesz az egyik első kérdés, amit meg kell válaszolnia, amikor újjászervezi a csapatát - hiszen az elmúlt két év BL-szereplésének tükrében a feladat megkerülhetetlen.

Minden meccs felér egy döntővel

Sokszor elhangzik ez a közhely - túl sok mögöttes értelem nélkül, de a helyzet az, hogy a Barcelona előtt ezúttal tényleg csak döntők állnak. A La Ligában elég a következő meccsüket megnyerniük a bajnoki címhez, ezen kívül a Spanyol Kupa és a Bajnokok Ligája döntőjében lépnek még pályára, egészen ritka sorozat, amellyel Luis Enrique beállíthatja a legendás előd első éves triplázását, amivel a klub talán végleg maga mögött hagyhatja a Guardiola-korszakot - egy fájdalmas, de elkerülhetetlen lépés.

Ha a Manchester City, a PSG és a Bayern után esetleg a Juventusszal kerül szembe a Barcelona a döntőben, akkor az európai topligák össze bajnokát kivégezhetik - mindezt úgy, hogy ők maguk egyébként nem tudták megnyerni a Primera Divisiont, egy érdekes kettősség.

Korábbi BL-meccsek elemzését itt olvashatja el.