Amikor március 12-n egy müncheni temetőben a végső nyughelyére került az 1990-ben világbajnoki címet szerző német válogatott egyik sztárja Andreas Brehme, a korábbi játékostárs, és jóbarát, Rudi Völler egy olyan mondattal (is) búcsúzott tőle, melyet sokan nem értettek, akik nem ismerik alaposan a német focit. A világbajnok csatár azt mondta, hogy annak idején
Brehme nagy bánatában az ő vállán sírt,
de most ő hiába hajtaná a fejét Brehme vállára, már nem teheti meg. Völler akkor az egész világot bejárt, ikonikussá vált fotóra utalt, melyen Brehme valóban sírva borult Völler vállára, utóbbi pedig vigasztalta.
A világbajnok válogatott két sztárja ugyanis az 1995-96-os bajnokság utolsó játéknapján egymás ellen játszott, és az már a meccs előtt biztos volt, hogy egyikük csapata története során először kiesik a Bundesliga1-ből.
A záróforduló előtt a Borussia Dortmund már megnyerte a bajnoki címet (az így kiharcolt BL-indulással élve pedig egy év múlva a Bajnokok Ligáját is), az Uerdingen és a Eintracht Frankfurt kiesett, ám az alsó régióban még egy fontos kérdés válaszra várt a 34. játéknapon. Ki végez a 16. pozícióban, vagyis
ki követi a már két elbúcsúzott csapatot a másodosztályba,
ugyanis akkor éppen nem volt osztályozó, így az „alulról harmadik” is kiesett.
Andreas Brehme csapata, a Kaiserslautern a 28. forduló után két pontra volt a bentmaradást jelentő 15. helytől, és akkor hosszú hajrát nyitott a bentmaradásért. A következő öt meccsén veretlen maradt, és kettőn nyerni is tudott. Balszerencséjére közvetlen vetélytársai is jól teljesítettek, viszont váratlanul közel került egy olyan csapathoz, mely 28 meccs során hét ponttal gyűjtött többet tőle. Utóbbi úgy ért a hajrához, hogy az azt megelőző öt meccséből hármat elveszített, és csak egyet nyert meg.
Ezt a csapatot úgy hívják: Bayer 04 Leverkusen.
A zárófordulóban ehhez a teljesen „leengedett” gárdához utazott a Lautern, és mivel csak két ponttal volt többje a Leverkusennek, a vendéggyőzelem helycserét jelentett volna, és akkor a Leverkusen kiesik, az FCK bentmarad.
A Leverkusent a rossz szériáján túl még az is sújtotta, hogy több kulcsjátékosa sérülés miatt hiányzott. Nem léphetett pályára pl. Christian Wörns, Claudio Reyna, Ulf Kirsten. Így is remek gárdával állt ki, elég csak a két világbajnok csatár,
Paulo Sergio és Rudi Völler nevét említeni.
Az előbbi 1994-ben Brazíliával, az utóbbi 1990-ben az NSZK-val ért a csúcsra. A brazil akkor 26 éves volt, vagyis a legjobb focista korban rúgdosta a gólokat,
Völlernek ez volt az utolsó tétmeccse,
de annyira fontos játékos volt, hogy csak két bajnokiról hiányzott a szezonban, és 10 góljával házi gólkirály lett. A mögöttük lévők közül a mai szurkolóknak is ismerős lehet Carsten Ramelow neve, aki akkor 22 éves volt, és az új évezred elejének egyik legjobb német játékosává vált. Alapembere a Rudi Völler vezette válogatottnak, de 1996. május 18-án még senki nem sejtette, hogy mit csinál majd a jövőben a sztárcsatár.
Akkor csak abban reménykedett a leverkuseni stadion közönségre, hogy Völler nem kieső csapatból vonul vissza. Egyébként hihetetlen, hogy az a remek focistákból álló társulat hogyan kerülhetett ilyen megalázó szituációba!
Persze ezt a kérdést az ellenfél szurkolói is feltehették. Ott a kiváló Andreas Reinke védett, a védelmet Miroslav Kadlec irányította, elöl pedig az NDK, és az egyesített Németország válogatottjában is szereplő Olaf Marschall rohamozott. A középpályán pedig ott találtuk az akkor már 35 éves, de
még mindig remeklő Andreas Brehmét.
És csak egyikük csapata maradhatott bent a legjobbak között!
Egy ország, sőt kis túlzással az egész világ focirajongó része azt találgatta, hogy
Völler, vagy Brehme csapata menekül meg.
A Bayer 04 Leverkusen, vagy a 1. FC Kaiserslautern?
Feszült, izgalmas, kemény, és végül drámába torkolló meccs volt. A kiegyensúlyozott első félóra után a győzelmi kényszerben játszó Lautern egyértelmű fölénybe került, de a szünetig csak helyzetekig jutott. Aztán a második félidő 13. percében
Pavel Kuka góljával vezetést szereztek Brehme-ék,
sőt a következő percekben bebiztosíthatták volna a bentmaradásukat, mivel a kétségbeesetten támadó Völlerék ellen több kontrát vezettek. Ezek egyike során Dirk Heinen hatalmas bravúrral védett Marschall szólója után. A kapus megtette a magáét, de ekkor már szerzett gól nélkül nem maradhatott bent Völler gárdája. Ám a hajrában jött a dráma, és ez az FCK-nak lett tragédia.
A 82. percben egy védekező ember, Markus Münch kiegyenlített.
Az volt a szezonban az egyetlen gólja.
Az 1-1-el a Leverkusen meghosszabbította az elsőosztályú tagságát, az örök nyertes Rudi Völler Bundesliga1-es focistaként hagyta abba eredményes pályafutását.
A lauterni focisták lelkivilágát mindenki elképzelheti!
A találkozó után született az a mára történelmivé vált fotó, melyen Brehme az ellenfél játékosának Völlernek a vállán sír. Mert az 1990-es világbajnokság nyolcaddöntőjében, elődöntőjében és fináléjában is gólt szerző játékos még nem akart visszavonulni.
És milyen jól tette, hogy nem vonult vissza!
A Lautern ugyanis a leverkuseni dráma után egy héttel megnyerte a Német Kupát (a döntőben a Karlsruhet győzte le 1-0-ra), majd a következő évben úgy nyerte meg a másodosztályt, hogy 10-10 ponttal gyűjtött többet, mint a második és a harmadik (a Wolfsburg és a Hertha),
Brehme csak két meccsről hiányzott, a többin a kezdőcsapat tagjaként játszott,
lecserélni is csak hétszer kellett. Kulcsszerepe volt az azonnali visszajutásban, és abban, hogy a Lautern történelmet írt. Ugyanis (Szűcs Lajossal és Hrutka Jánossal is a soraiban), újoncként megnyerte az 1997-98-as bajnokságot, melyben a Bayern München a második, a Bayer Leverkusen a harmadik helyen végzett!
A sors gyorsan „bocsánatot kért” azért a kis gonoszságáért, hogy 1996-ban a Leverkusen és a Kaiserslautern közül az egyik gárdának ki kellett esnie a legjobbak közül. Mert a Bayer 04 is egy nagy szériát kezdett el azon 1996-os találkozó után, mely során rövid idő alatt
négyszer is ezüstérmes lett a Bundesligában, és 2002-ben döntőt játszhatott a Bajnokok Ligájában.
Igaz az első bajnoki aranyra neki az idei évig kellett várnia.
A most záruló szezonban veretlenül bajnok Bayer 04 (amely első vereségét 42 győztes és 9 döntetlent hozó tétmeccs után az Európa-liga szerdai döntőjében szenvedte el) idén duplázni szeretne, vagyis a Bundesliga után a Német Kupában is aranyra vágyik. Ebben a Kaiserslautern gátolhatja meg.
A berlini döntőben nyilván ott lesz a díszpáholyban Rudi Völler, ám Andreas Brehme sajnos már nem, az 1990-ben vb-t nyerő válogatottból ő távozott először. Mint már korábban szóba került, a búcsúztatása során Völler megemlítette azt a bizonyos 1996-os találkozót, mely során ő vigasztalta Brehmet. Talán a csatárzseni még azt sem bánná, ha a Leverkusent ezúttal a Lautern megtréfálná, ha utána Brehme barátja vigasztalhatná őt.