„Elkényelmesítheti az embert a megváltozott helyzet, én, aki nem ehhez voltam szokva, legalábbis így jártam. Telt az idő, és mentem én az uszodába meg a konditerembe is, meg is csináltam mindent, de ez nem elég: azt a napi tíz-tizenöt kilométer úszást és a szárazföldi edzéseket nagyon-nagyon jól kell megcsinálni ahhoz, hogy te legyél a világ legjobbja" – mondta Hosszú Katinka, aki szerint saját magát kell átvernie a sportolóknak.
„Át kell magadat verni, el kell hinni, hogy muszáj mindent nagyon jól megcsinálni, még akkor is, ha a világban bizonytalan minden. Ez nem olyan könnyű ám, pláne, hogy az emberben gyakorta felötlik: én arra figyelek, vajon lesz-e verseny vagy sem, amikor a világban sokkal nagyobb problémák vannak. De ezt muszáj nekünk, sportolóknak kizárni. Az elmúlt egy év sokat változtatott a gondolkozásomon, és szerintem ez pozitív hatással van az úszásomra is.
Sohasem úgy tekintettem az úszásra, hogy élet-halál kérdése, egyszerűen csak szerettem csinálni. És még most is így vagyok vele, közben pedig annyira hálás vagyok a sportágnak és ennek a közegnek, hogy miközben tombol a járvány, képesek vagyunk megrendezni egy országos bajnokságot.
Persze, számít az idő, én is jobban szeretném, ha már nem 4:42-t mutatna az óra a négyszáz vegyes után, de nekem sokkal fontosabb volt, hogy ott lehettem az ob-n, és úszhattam. Biztos, hogy elveszett ember lennék, most különösen, ha nem lenne az úszás, vagyis a napi rutin, az, hogy tervezhetünk, hogy felállíthatunk célokat, és azokért dolgozhatunk. Nagyon sokat segít hogy a sportéletben jóval kevesebb a bizonytalanság, mint másutt."
És hogy mi lesz Tokióban? A bajnoknő szerint az egyelőre másodlagos.
„Sokkal erősebb bennem az az érzés, hogy mennyire jó, hogy itt vagyok, hogy úszhatok – tényleg nagyon élvezem! Ahogyan élvezem azt az utat is, amelyen most járnom kell – ez teljesen új szituáció nekem. Ehhez képest, hogy mi lesz Tokióban, egyáltalán lesz-e olimpia, s ha igen, hányadik leszek, csak másodlagos. Itt vagyok, csinálom, tolom!"