Kétmilliárd forintba kerül, és minden évben új kell belőle

Még ennél is drágább egy F1-es autó legyártása, de ez csupán egy apró tétel a csapatok éves büdzséjében. A szponzoraik szórakoztatására is nagyobb összeget áldoznak.

Az F1 a világ egyik legdrágább sportja, olyannyira, hogy bő két évtizede folyamatos téma a költségcsökkentés, a kisebb csapatok anyagi viszontagságai, valamint a fizetős versenyzők térnyerése vagy visszaszorulása egy adott istálló gazdasági helyzetének függvényében. A csapatok pénzügyi jelentéseiből kiderül, hogy az élmezőny tagjai olyan csillagászati összegeket költenek el, amelyeket forintra átszámolni is nehéz, arról azonban kevesebbet tudni, hogy mire mennek el százmilliók.

Ennek próbált utánajárni a Raconteur, a Formula Money adataira támaszkodva összeszedve, nagyságrendileg milyen tételek merülnek fel egy F1-es csapat költségvetésében. A kiadvány 2013-as adatokat vett alapul - ezek nem a legfrissebbek, ám lényegi változás csupán az erőforrások terén történt. A hibridek bevezetése megdobta a költségeket, de az előkészületek terén ez már két évvel ezelőtt is éreztette a hatását.

Elsőre talán furcsának tűnik, de az autók megépítése csupán apró tétel az F1-es csapatok költségvetésében Forrás: © FERRARI MEDIA/© Foto Studio Colombo

A nyilvános adatokat közzétevő csapatok közül 2013-ban a Red Bull Racing bevételei voltak a legmagasabbak, ők 258,2 millió fontot (kb. 110 milliárd forint) zsebeltek be az F1-es szereplésért, az átlagos érték viszont csak 124,4 millió font volt (53,4 milliárd Ft). A riport szerint

egy középcsapat üzemeltetéséhez évente 158 millió font (kb. 68 milliárd Ft) szükséges.

Bevételekre alapvetően három forrásból lehet számítani, ezek közül a TV-s jogdíjak és a szponzorációs szerződések a legjelentősebbek.

Az F1 futamait világszerte nagyságrendileg 425 millióan nézik a TV-ben, ez alapján a televíziós társaságok közvetítési jogdíjat fizetnek, amelyek egy részét a FOM a csapatokkal kötött kétoldali megállapodások és az eredmények függvényében szétoszt az istállók között. Ebből a független istállóknak alig jut pénz, fel is jelentették emiatt az F1-et az EU-nál. Az élmezőny szereplői a szponzori pénzek terén is jobban járnak, akár 15 millió fontot is elkérhetnek a nagyobb felületekért évente.

A sikeres istállók még a legkisebb logók helyét is ritkán adják egymillió alatt, a középmezőny viszont gyakran kénytelen a versenyzői üléseket is eladni a fizetős pilótáknak. A versenyzői tehetség esetleges hiányát ilyenkor az autó fejlesztésére elkölthető pénzekkel próbálják egyensúlyozni. Az adatok szerint

a költségvetések körülbelül 39%-a szponzoroktól, 34%-a jogdíjbevételekből, 20%-a pedig a tulajdonosoktól származik.

Felmerül a kérdés, hogy mit kapnak vissza? A Formula Money szerint 2010 és 2013 között, amikor a Red Bull gyakorlatilag mindent megnyert, az ő márkájuk volt a leginkább látható az F1-ben, összesen 836,5 millió fontos reklámegyenértéket generáltak. Ez a – nem túl megbízható – érték azt jelenti, hogy ennyi pénzt kellett volna elkölteniük reklám- és egyéb médiafelületek megvásárlására, hogy azonos mértékű és értékű médiaszereplést biztosítsanak a márkájuk számára.

Többe kerül a vendéglátás, mint az autó

Rendben, de mire költenek el ennyi pénzt? A 158 millió fontos éves költségvetést lebontva az elemzés szerint tetszőleges középcsapatunk 41 milliót költ kutatás-fejlesztésre, 42 milliót fizetésekre (ebből „csupán” 13 jut a versenyzőknek, bár 2015-ben ennél csak sokkal nagyobb vagy sokkal kisebb összegeket találunk), 39 millió gyártásra, és 36 milliót működési költségekre, köztük logisztikára, vendéglátásra, IT-ra, létesítmény-üzemeltetésre, és egyéb szolgáltatások igénybevételére.

A gyártási költségeket tovább bontva az azóta megszűnt Caterham csapat adatai alapján egy sereghajtó csapat autójába 1,8 millió fontnyi anyagot építettek be, és ebbe a motor még nem számít bele. A Formula Money szerint

2015-ben egy autó előállításának teljes költsége 6 millió fontra rúgott,

ebbe már az erőforrás arányos, ügyfélmotor esetén évi legalább 20 millió fontos ára is benne van. Érdekesség, hogy az üzleti partnerek szórakoztatására évente 10 milliót is elköltenek.